Ragaszkodott hozzá, hogy a filmet a saját ízlése szerint vágják át, és kivetette azokat a jeleneteket, amelyek elvonták a néző figyelmét más karakterekre – elsősorban a Lance Henriksen és Arnold Vosloo által játszott gonosztevőkre. Pedig ezeket a jeleneteket a rendező, John Woo a kedvencei között tartotta számon.
Nem csoda, hogy a helyzet botrányt okozott – Woo később egy interjúban bevallotta, hogy amerikai debütálása éppen Van Damme nyomásgyakorlása miatt vált kínszenvedéssé. A konfliktusok ellenére a „Tökéletes célpont” üzletileg sikeres volt, világszerte több mint 70 millió dollárt hozott, de Van Damme hírneve ekkor kezdett megrendülni. A stúdiók nehezen kezelhető színésznek tartották, akinek túl nagy az egója és mániákusan kontrollálni akar mindent.
Ennek ellenére 1994-ben kijött az „Időzsaru”, amely komoly kasszasikert aratott: 20 millió dolláros költségvetés mellett 100 milliót hozott. Mint kiderült, ez volt karrierje utolsó nagy dobása. Ezután minden megváltozott.
Szerep a „Street Fighter” című kultikus videojáték alapján készült filmben
A 90-es évek elején Van Damme egyszerre két ajánlatot kapott: szerepeljen a „Mortal Kombat” vagy a „Street Fighter” adaptációjában. A másodikat választotta – a magasabb gázsi (8 millió dollár) és a játék népszerűsége miatt. Abban az időben a „Street Fighter II” milliós példányszámban fogyott, így a választás logikusnak tűnt.
De semmi sem a tervek szerint alakult. A forgatás kaotikus volt: Van Damme eltűnt a helyszínről, túlzásba vitte az alkoholt és a keményebb tiltott szereket, viszonyba kezdett partnerével, Kylie Minogue énekesnővel. A rendezőnek, Steven de Souzának menet közben kellett átírnia a forgatókönyvet, mert a színész egyszerűen nem jelent meg a felvételeken.
A végeredmény egy kifejezetten gyenge film lett – valahol az akciófilm és a karikatúra határán. A kritikusok ízekre szedték. Bár a játék rajongóinak köszönhetően a film nem hozott rosszul a kasszáknál, Hollywoodban Van Damme neve összeforrt a szakszerűtlenséggel és a forgatási balhékkal.
Törvényi és mentális problémák
A „Street Fighter” után megkezdődött sikeres akciósztár-életének lassú alkonya. Van Damme több rendőrségi ügybe is belekeveredett. Letartóztatták családi botrányok és agresszív viselkedés miatt, többször megjárta a rehabilitációs központokat. A későbbi filmjeit pedig a sajtó rendre lehúzta, a bevételek csökkentek, ami miatt a hollywoodi stúdiók egyre óvatosabban kezelték őt a főszerepek kiosztásakor.
A 90-es évek közepén bipoláris zavart diagnosztizáltak nála – ez az állapot részben magyarázatot adott a dühkitöréseire, depressziójára és irracionális döntéseire. Később Van Damme elismerte, hogy ez a betegség a drogfüggőséggel párosulva tette tönkre karrierjét és magánéletét.
Túl volt több váláson, konfliktusokon rendezőkkel és nagy stúdiókkal, anyagi gondokon és hosszú elszigeteltségen. „Egyszer belenéztem a tükörbe, és nem ismertem meg az embert, aki visszanézett rám” – mondta egy interjúban. – „Elvesztettem önmagamat.”
Az utolsó igazi bukás: „Tökéletes katona – A visszatérés”
A „Tökéletes katona – A visszatérés” című filmben való szereplés lett az a fordulópont, amely végleg elvette Van Damme-tól a lehetőséget, hogy a nagyvásznon tündököljön. Az 1992-es sikeres akciófilm folytatása esélynek tűnt arra, hogy visszatérjen a hollywoodi mainstreambe.
De a film megbukott. A mintegy 40 millió dolláros költségvetés és az ismert franchise ellenére mindössze 10,7 millió dollárt termelt az USA-ban, és rendkívül negatív kritikákat kapott. A Rotten Tomatoes-on 58 vélemény alapján 5%-on áll, 2,89/10-es átlagértékeléssel. A Metacritic 100-ból 24 pontot adott rá, ami „általában kedvezőtlen” visszajelzéseket jelent.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: