Ez a szerep mutatta meg először a hajlékonyságát, gyorsaságát és az ütésekre jellemző felismerhető plasztikusságát, ami később a védjegyévé vált.
Ám minden megváltozott az 1988-as „Véres játék” megjelenése után.
A „Véres játék” gyártása nehézkesen haladt: a stúdió nem hitt a sikerben a jelenetek furcsa vágása és a film hossza miatt, ezért úgy tervezték, hogy mozik helyett egyből videokazettán adják ki. De Van Damme hihetetlen kitartásról tett tanúbizonyságot – szó szerint kikönyörögte a stúdiónál, hogy megkapja a nyersanyagot, és saját maga vághassa újra a filmet. Ekkor már konyított valamicskét a vágáshoz (kaszkadőrként dolgozott, és tudta, hogyan kell kinéznie egy jó harci jelenetnek).
Heteket töltött a vágószobában, kivágta a gyenge részeket, felgyorsította a tempót és átalakította a küzdelmek dinamikáját – hozzáadta azt a „ritmust”, amiért később a filmet megszerették. Amikor a producerek meglátták az új verziót, el voltak képedve: a film immár egy látványos, pörgős és izgalmas akciófilmnek nézett ki.
Úgy döntöttek, mozikba küldik – és ez a döntés sorsfordítónak bizonyult.
A mindössze 1,5 millió dolláros költségvetésből készült „Véres játék” több mint 11 millió dollárt hozott az Egyesült Államokban, és világszerte kultuszfilm lett a videokölcsönzőkben, Van Damme-ot pedig szó szerint egyik napról a másikra akciósztárrá tette.
Ezután nem kevésbé népszerű szerepek következtek: „Cyborg – A robotnő” (1989), „Kickboxer” (1989), „Dupla dinamit” (1991), „Tökéletes katona” (1992) – slágerfilmek, amelyek a közönség kedvencévé és a műfaj szimbólumává tették.
Van Damme egy szintre került Stallonéval és Schwarzeneggerrel. De a hírnévvel együtt megérkezett az is, ami sok sztár vesztét okozta: a sztárláz.
A bukás kezdete: pénz, drogok és konfliktusok a rendezőkkel
A 90-es évek elejére Van Damme Hollywood egyik legjobban fizetett színésze lett. A legfontosabb filmsztárnak érezte magát, és kezdte elveszíteni a kapcsolatot a valósággal. Saját bevallása szerint a 90-es évek elején heti 10 000 dollárt költött kokainra, másnaposan jelent meg a forgatásokon, próbákat hagyott ki és munkanapokat tett tönkre.
A John Woo által rendezett „Tökéletes célpont” (1993) forgatásán gyakorlatilag beleavatkozott a végső vágásba, kihasználva befolyását és a szerződésében rögzített jogát az „utolsó szóhoz”.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: