Minden népnek megvannak a maga sajátos, nemzeti jellegzetességei az építkezésben.
Az oroszok és a finnek szeretik a fát, az ő gerendaházaik a gerendaházak netovábbja. A németek szeretik a favázas házakat, az amerikaiak és a kanadaiak pedig profik a könnyűszerkezetes házakban.
Na de a törökök, azok zsenik a cement, a tégla, a vakolatok és a festés terén. Ha minőségi téglaházra van szükséged, és úgy döntöttél, hogy külföldi munkaerővel építkezel, akkor a törökök egy nagyon jó választás, nincs mese. Persze, sokan utánozzák őket a többi déli országból.
A törökökkel és az építési stílusukkal 25 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor Németországban egy építkezésen dolgoztam. Egy török cég épített egy elit lakóparkot és egy bevásárlóközpontot a városban, így néhány érdekes trükköt sikerült ellesnem. És az egyiket ma úgy döntöttem, hogy a gyakorlatban is kipróbálom a saját házamban.
Így ismerkedtem meg vele. Az építkezésen vegyes brigádok voltak, 5-6 török, akik végezték az összes fő munkát, mi pedig besegítettünk nekik, hozd, vidd, menj… szóval csinálj bármit, csak ne zavarj. A művezető, a munkálatok főnöke egy fiatal srác volt. Aki a fiatal kora ellenére tudta magáról, hogy mennyit ér, és sikeresen tudott megoldani bármilyen konfliktushelyzetet.
Ő intézte az összes ügyet a telek tulajdonosával, egy igazi dörzsölt üzletemberrel a 90-es évek stílusában, aki hetente egyszer kijött az építkezésre, hogy felmérje, hogyan haladnak a munkálatok, mit építettek, és káromkodjon egy kicsit.
Egyszer a tulajdonos úgy rontott be az építkezésre, mint egy dühöngő bika, az arca vörösebb volt, mint a zakója. Az ajtóból már kiabált az igazgatónak:
– Hívd ide a törököt!
De az valószínűleg maga is hallotta a kiabálást, és szépen lassan lejött. A tulajdonos pedig azonnal ordítozni kezdett:
– Nem látod, mit csinálnak a munkásaid? Mi ez az őrültség? Épphogy megérkeztem, erre látom, hogy homokot szórnak a festékbe! Ez valami szabotázs! Miért rontják el az anyagot?
Ezután természetesen egy hosszas mondat következett, tele lefordíthatatlan idiómákkal, ami érzelmi töltöttségében és hosszában egy kellemes regény kezdetével vetekedett.
Elmentünk megnézni, és tényleg, a törökök homokot szórtak a festékbe. Aztán persze kiderült, hogy miért csinálták, és minden magától rendeződött. És ezt egy nagyon hasznos és helyes dolog miatt tették.
A törökök homok és lakk (festék) keverékével vonták be a lépcsőfokokat!
Nem titok, hogy a lépcsők gyakran csúszósak, különösen, ha fából készültek, és a lépcsőfokokat lakkozták. Ilyen például a családi házakban a lépcsők. Ha mezítláb vagy gumitalpú papucsban megyünk rajtuk, akkor minden rendben van.
De ha csak zokniban vagy vizes lábbal lépünk a fényes lépcsőfokra, akkor… jajjjjj, az fájdalom és szenvedés. A saját farkcsontunkon szánkózhatunk lefelé. Én például 2 másodperc alatt lecsúsztam a lépcsőn. Nem állítottam fel világrekordot, de majdnem kórházba kerültem.
Hogy ne csússzanak a lépcsőfokokon, sokan szőnyeggel borítják be a lépcsőket, például ilyesmivel:
Nem néz ki valami jól. Ráadásul folyamatosan por gyűlik rajta, porszívózni egy rémálom, és a mosása is problémás.
Egyébként sokan matt lakkal vonják be a lépcsőfokokat abban a reményben, hogy az nem olyan csúszós, mint a fényes.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: