Ha mégsem akarnak a kocsiban ülni, vagy a társaság több autóval érkezett, akkor szorosan egymás mellé parkolnak, kialakítva egyfajta saját kis zugot, és ott terítik le a szőnyeget.
Az alábbi képen pedig egy társaság közvetlenül egy „torkolaton” helyezkedett el, egy kis „limán” közepén. Érdekes lenne tudni: elviekben milyen érvek szólhatnak egy ilyen piknikhelyszín kiválasztása mellett? Miért nem mennek inkább valami parkba, vagy legalább egy pálmafa alá?
A parkoló-strand után az utam során Dzsiddában egy pusztaság-part következett, tele mindenféle építési szerkezetekkel, szeméttel és egyéb oda nem illő dolgokkal. Lehetséges, hogy a területet megtisztították valami nagyszabású építkezés számára, de a munkálatokat végül nem kezdték el. Már csak azért sem, mert szabad partszakaszban Dzsiddában biztosan nincs hiány. Egy stranddal több vagy kevesebb, mit számít.
Ezután következik a legérdekesebb rész: egy teljes értékű, rendezett sétány a tenger mentén, amely Dzsiddában több tíz kilométer hosszan húzódik. Mellesleg itt van a legzsúfoltabb szakasz: a tenger ezen a helyen egy kis öblöt alkot, amelynek túlpartján még 1983-ban megépült a világ legmagasabb szökőkútja, amely nem kevesebb mint 260 méter magasra lövelli a vizet. Sokan korán érkeznek ide, hogy elfoglalják a legjobb helyeket a nézelődéshez. Én igazság szerint nem láttam működés közben a szökőkutat, mivel ideje volt visszatérnem a szállodába. Egyébként a part felé menet láttam a szintén Dzsiddában található világ legmagasabb zászlórúdját is (171 méter), de sétám idején a zászló itt is le volt eresztve.
A tenger menti kerítés, amely ezen a helyen kezdődik, végighúzódik egész Dzsiddán, és csak a városhatáron túl kezdődik a magánüdülők kis zónája. A város határain belül a legjobb esetben is csak valamiféle strandutánzatok vannak, amelyeket azonban nem teljes értékű fürdésre szántak, hanem csak arra, hogy mezítláb sétáljunk a vízben.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: