Minden földrajztankönyvben ott áll feketén-fehéren, hogy az Urál Oroszország kincsesbányája, ahol rengeteg ásványkincs rejtőzik.
Ebben a betanult frázisban a „rejtőzik” a kulcsszó. Ráadásul nemcsak az anyatermészet rejtette el őket – akit ugye minden gyereknek és felnőttnek óvnia kell –, hanem maga az ember is jócskán kivette ebből a részét.
Ma egy ilyen esetről fogok mesélni, amikor az ember igyekezett elrejteni valamit a kíváncsi szemek és a hosszú, enyves kezek elől. Mielőtt azonban belekezdenék, előre szólok: ebben a cikkben nem lesznek összeesküvés-elméletek, sem földönkívüliek vagy ufók nyomai. Valami más viszont igen.
Oroszország lakóinak többsége meg van győződve arról, hogy az atomrobbantások csak a híres Novaja Zemljához és Szemipalatyinszkhoz köthetők. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a katonák nem ritkán (egészen pontosan 124-szer!) vetették be a „békés atomot” számos orosz régióban: az Altajban, Permben, Szibériában, Kazahsztánban és Baskíriában is.
Nem messze a Szalavat-hegytől, a csodás baskír nevű Iljinka falu mellett található egy föld alá rejtett létesítmény, ami a nem kevésbé csodás „Káma-1” nevet kapta. Ez nem más, mint egy alacsony dombocska, amelynek a közepén egy hatalmas betondugó magasodik.
Pontosan ez alatt, 2000 méteres mélységben, a vízadó rétegek alatt, a tömör kőzetben alakítottak ki két, egyenként 10 kilotonnás robbantással egy 200 ezer köbméter összkapacitású tárolót.
Miért csinálták? Egy nagyon nem jó dolog miatt!
Az egész 1949-ben kezdődött… bár nem, kicsit korábban. A második világháború alatt. Egy furcsa bajszú, Adolf nevű férfi nem tett le arról a tervéről, hogy leszámoljon Európa legönteltebb népével, az angolokkal. Mivel azonban nem volt fizikai lehetősége megtámadni a szigetüket, úgy döntött, rakétákkal lövi majd őket.
A kerozin és a lőpor töltetek nem bizonyultak elég hatékony rakéta-üzemanyagnak, ezért a sebesség és a hatótávolság növelése érdekében a németek rohamtempóban feltaláltak egy új hajtóanyagot, a hidrazint. Ezt alkohollal keverték, és ezzel a koktéllal a V-1 és V-2 rakéták úgy repültek, mint a parancsolat. Igaz, végül egyik sem segített a németeken. Jól emlékszünk rá, mi lett a vége.
A németek rakétalövöldözős projektje azonban nem veszett kárba. Az amerikaiak és a szovjet katonák is minden fejlesztést hazavittek, amit csak meg tudtak kaparintani. A szovjet tudósok – az amerikaiakkal ellentétben – nem voltak elragadtatva a német találmánytól, mivel a hidrazinnak több hátránya volt, mint előnye.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: