Nincs megszokottabb, mégis ritkábban észrevett tárgy a villásdugónál.
Naponta számtalanszor csatlakoztatjuk a hálózathoz anélkül, hogy odafigyelnénk a felépítésére. Ennek ellenére ennek a hétköznapi alkatrésznek is megvannak a maga titkai. A figyelmes szemlélő számára talán a legérdekesebb részlet a két kis kerek lyuk az amerikai típusú dugók lapos fémérintkezőin. Vajon mi a céljuk?
A válaszért vissza kell utaznunk az időben: a történet bemutatja a mérnöki gondolkodás fejlődését, és igazolja, hogy egy sorozatgyártott terméken még a legapróbb részlet sem véletlenül van ott.
E lyukak története szorosan összefonódik a háztartási elektromosság észak-amerikai elterjedésével. 1904-ben a feltaláló, ifjabb Harvey Hubbell szabadalmaztatta a két lapos, párhuzamos érintkezővel ellátott dugót, amelyet ma A típusként ismerünk. Ez a rendszer indította el a szabványosítást. Érdekes módon a legkorábbi verzióban még nem szerepeltek lyukak, de az érintkezőkön már voltak oldalsó bemarások. A szabadalmi leírásból kiderül, hogy ezeket a mélyedéseket azért alakították ki, hogy a dugó stabilabban üljön az aljzatban.
Már az 1920-as években megjelent a ma is megszokott, kerek lyukakkal ellátott változat. Megalkotója, John Kennedy azért vezette be ezt a módosítást, hogy a fő koncepció megtartása mellett megkerülje az érvényes szabadalmakat. A cél változatlan maradt: „megakadályozni a véletlen szétcsúszást”.
A korabeli konnektorok belsejében speciális kiemelkedések voltak. Ezek a rugalmas pöckök beleilleszkedtek az érintkezőkön lévő lyukakba, és egy halk kattanás kíséretében fizikailag akadályozták meg, hogy a dugó a vezeték súlya vagy egy véletlen mozdulat miatt kicsússzon.
E lyukak mai szerepe kapcsán számos, olykor téves elmélet kering. A leggyakoribb tévhit szerint az, hogy a lyukak még mindig az eredeti rögzítő funkciót látják el. Ha azonban szétszedünk egy modern amerikai aljzatot, és megvizsgáljuk az érintkezőlemezeket, látni fogjuk, hogy azok többnyire simák. Amikor a dugót bedugod, az érintkezőszár egy nagy, lapos felülettel érintkezik, a lyuk pedig gyakran az elektromos kontaktzónán kívül esik.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: