Pinyin. Ez nem egy beviteli módszer, hanem egy átírási (transzkripciós) módszer, amit Kínában az 1950-es évek végén vezettek be. Transzkripciónak a hangzás írásbeli visszaadását nevezik. A pinyinben ehhez a latin ábécét használják. Amikor írásjegyeket gépelsz a billentyűzeten, ez így működik:
- Beírod a kifejezést pinyinnel (vagyis latin betűkkel)
- Kiválasztod a megfelelő írásjegyeket, amelyeket a rendszer felajánl
Itt felmerül a kérdés: miért kell különböző írásjegy-változatok közül választani? A válasz egyszerű: a kínaiban rengeteg a homofon, vagyis az azonos hangzású, de eltérő írásmódú szó (ilyen a magyarban is van; például: száll és szál). Szóval az írásjegy kiválasztása elkerülhetetlen.
Zhuyin. Ez a pinyin megfelelője, csak itt a hangokat nem latin betűkkel jelölik, hanem írásjegyekre emlékeztető szimbólumokkal. A lényeg ugyanaz: beírod a szimbólumot, a rendszer megmutatja a hozzá tartozó írásjegyeket – te pedig kiválasztod a megfelelőt.
Kínában ez a módszer nem túl elterjedt, cserébe viszont aktívan használják Tajvanon.
Hangalapú bevitel. Viszonylag új módszer. Egyelőre nem terjedt el széles körben, mert Kínában rengeteg dialektus van – a kiejtés mindegyikben nagyon eltérő, és a hangalapú asszisztenseknek néha nehéz felismerniük. Sőt, egyes dialektusok külön nyelvnek is tekinthetők – annyira nem hasonlítanak egymásra. Ezért olyan fontos Kínában az írásjegyek megőrzése – ezek adják meg a kulturális egység érzetét, legalábbis az írás szintjén.
Hogyan boldogultak a számítógépek megjelenése előtt
Az első írógépek Kínában a 20. század elején jelentek meg. Ráadásul Japánból érkeztek (ami nem meglepő, hiszen Japánban is használnak kínai írásjegyeket). Ezek a gépek mai szemmel nézve monstrumoknak tűntek: egy henger papírtekerccsel, egy hatalmas írásjegy-készlet egy téglalap vagy kör alakú tálcán, alattuk pedig a tinta. A kezelő szó szerint nagyítóval választotta ki a kívánt írásjegyet, majd egy mechanikus kart helyezett fölé, ami megragadta az elemet és a papírhoz nyomta. A gépelési sebesség rendkívül alacsony volt – körülbelül 10 írásjegy percenként.
A kínai nyelvész, Lin Yutang 1946-ban egy forradalmi írógépet alkotott. Nagyon kompakt volt, majdnem akkora, mint az európai írógépek. A kompaktságot egy új gépelési elvvel érték el – az írásjegy alkotóelemekre bontásával. A gépnek mindössze 64 billentyűje volt, rajtuk az írásjegyek különböző részeivel. A kezelő lenyomta a szükséges billentyűket, majd belenézett az úgynevezett „varázsszembe”, ami a készülék közepén helyezkedett el: ott jelent meg a legépelendő írásjegy változata.
Lin Yutang gépét végül nem kezdték el tömeggyártani. Az írásjegy alkotóelemekre bontásának elvei azonban az 1980-as években létrehozott Wubixing rendszer alapjául szolgáltak. Azt pedig már tudod, hogyan működik.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: