Pedig évtizedek óta tervezgetik.
Az elmúlt pár évben szó szerint egymás után épülnek az óriás hidak szerte a világban. A 21. században már nincsenek technikai akadályai annak, hogy több kilométer hosszú hidat építsünk.
Sok ilyen híd van Oroszországban, az Egyesült Államokban és Európában is. A leghosszabb hidak, amelyek a 10-35 km hosszúságot is elérik, Japánban, Vietnámban és Kínában épültek.
Az egyik legújabb híd a környékünkön például a horvátországi Pelješac híd, melynek köszönhetően végre Dubrovnik is elérhetővé vált autópályán keresztül. A horvátok kevesebb, mint 4 év alatt építették meg ezt a 2,5 kilométeres szerkezetet. A kínaiak valószínűleg ezzel néhány hónap alatt végeztek volna, hiszen ők az ennél sokkal hosszabb hidakat is egy-két év alatt húzzák fel.
Olaszországban viszont más a helyzet. Hiába tervezgetik már hosszú évtizedek óta, hogy végre hidat építenek a Messinai-szorosra, valahogy sosem sikerül nekik. A 3,2 km hosszú építménynek az Appennin-félszigetet kellene összekötnie Szicília szigetével. De nem sikerül. És nem a pénzen múlik a dolog. Akkor mi a probléma?
A soha meg nem épült híd története a Messinai-szoroson
Szicíliát és az Appennin-félszigetet (Olaszország „csizma” alakú részét) a Messinai-szoros választja el egymástól. A legszűkebb pontján körülbelül három km, a legszélesebb pontján 16 km széles. Egyetérthetünk benne, hogy ezek nem túl nagy távolságok.
Egy három kilométer hosszú hír manapság nem akadály még a tengeren sem, mint már említettem, a horvátok nemrég egy 2,5 kilométer hosszú hidat húztak fel az ország déli részén úgy, hogy nekik közben még Bosznia-Hercegovinával is harcolniuk kellett, a bosnyákok ugyanis nagyon ellenezték a projektet. Olaszországnak azonban látszólag senki sem áll az útjában. Akkor mi akadályozza meg őket abban, hogy az ország legdélibb szigetét összekössék az anyafölddel?
Már az ókori Róma idejében is felmerült, hogy jó lenne összekötni Olaszország szárazföldi részét Szicíliával! Már i. e. 251-ben is megpróbáltak ide hidat építeni. Akkor a híd csónakokból és üres hordókból állt, és azért építették, hogy Rómába szállítsák a Karthágótól zsákmányolt különféle hadizsákmányt, többek között több mint 140 élő elefántot! A híd nem sokáig állt: nem volt különösebben erős, és a hajózást is akadályozta a szorosban.
Az építkezés hozzájárulna a gazdasági fejlődéshez, például a turizmus és a kereskedelem terén: elvégre a szigeten több mint ötmillió ember él (ez fél Magyarország!). Csakhogy a megfelelő erőforrások és technológiák csak a közelmúltban jelentek meg.
A 2000-es években az olasz kormány ismét fontolóra vette a híd megépítését, de a megbeszéléseken túl nem jutottak: 2006-ban leállították a projektet. A kormányváltás után azonban 2009-ben a 6,1 milliárd euróra becsült projekt újraindult. 2013-ban a következő kormány úgy döntött, hogy az országnak nincs ennyi felesleges pénze, és a projektet ismét leállították.
2024 áprilisának közepén ismét komolyan elkezdtek beszélni a hídról. Most már több mint 14,6 milliárd euróba kerülne a híd megépítése, de a pénz meglepő módon meglett, és el is kezdődött a nagyszabású építkezéssel kapcsolatos adminisztratív eljárások megvitatása. Az elkészült építményt a 2030-as évek végére ígérik átadni. Az Európai Unió közölte, hogy a függőhíd terve a még csak most épülő skandináv-mediterrán kereskedelmi és közlekedési „folyosó” része lesz.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: