A csatornázás mellett a középkori emberek nem ismerték a vízvezetéket sem: a mosakodáshoz vagy a főzéshez szükséges vizet kutakból vagy folyókból hozták – a vár elhelyezkedésétől és méretétől függően. A szolgák vödrökben hordták a vizet, majd elosztották a vár lakói között.
Középkori WC.
A vécéket egyébként gardróbnak is nevezték, mivel ott tárolták a ruhákat – úgy tartották, hogy a bűz távol tartja a molyokat és a bolhákat.
Meg kell említeni a pestist, a tífuszt, a skarlát, a leprát is: az általános egészségtelen környezet és az alapvető orvosi ismeretek hiánya további kockázatot jelentett a vár lakói számára.
De ne szomorkodjunk! A középkori vár lakói értettek a szórakozáshoz: a gazdag hűbérurak megengedhették maguknak, hogy lovagi tornákat rendezzenek – a katonai bátorság és becsület igazi ünnepeit. Mindenki részt akart venni rajtuk, vagy legalábbis nézni: a résztvevők faltól-falig zsúfolódtak, némelyek súlyos sérüléseket szenvedtek, vagy akár meg is haltak, a körülöttük gyülekező tömeg pedig – a lovagok, fegyverhordozóik és szolgáik mellett – kovácsokból, árusokból, pénzváltókból és bámészkodókból állt.
Természetesen az ünnepségek alkalmával fényűző asztalokat terítettek. A gazdagok változatos ételeket fogyasztottak: húst, halat, gyümölcsöt és zöldséget, de gyakran egzotikus fogások is szerepeltek az asztalon: például édességek (egyébként a gyümölcsökkel nem volt egyszerű a helyzet: északon a választék az almára, körtére, szilvára és eperre korlátozódott.
Délen ismerték a citromot, a narancsot, a gránátalmát és a szőlőt, de ezek az ínyencségek csak kevesek számára voltak elérhetőek).
A középkori vár szolgái általában az asztalról leesett maradékokkal vagy levesekkel táplálkoztak.
A lovagi tornák és lakomák mellett a középkori emberek a vadászattal is szórakoztatták magukat, különösen népszerű volt a solymászat.
A szép hölgyek is vadásztak, és néha ügyesebbek voltak a férfiaknál: ennek az volt az oka, hogy egy speciális nyeregben kellett üldözniük a zsákmányt, amelyben oldalt ültek. Az üléshez egy fellépő volt rögzítve, ahová a lovasnő a lábát tette.
A vadászat a gazdagok szenvedélye volt.
Az esti híradó nézése helyett őseink a menestrelek – hivatásos zenészek, mesemondók és szavalók – dalait hallgatták.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vár személyzete igen változatos volt: a szolgák mellett a várban laktak méregkóstolók, piócafogók, sőt még „bűnbak” fiúk is – ha a fiatal örökös rosszul viselkedett, akkor helyette a szerencsétlen fiút büntették meg. Ezek és sok más pozíció alakította ki a középkori háztartás egyedi szerkezetét.
Mit gondolsz, szerinted jó életük volt az őseinknek a középkori várakban? 🙂
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: