A kutatók 391 egyedi genomszakaszt találtak náluk. Ezen zónák némelyike az immunitásért és a DNS-helyreállításért felelős.
A sugárzás egyébként sajátos módon járult hozzá a megerősödésükhöz.
Ezek a kutyák nem magának a sugárzásnak köszönhetően lettek erősebbek, hanem azért, mert a gyengék kihaltak, az erősek pedig megmaradtak — üdv a természetes kiválasztódás világában.
Körülbelül ezen a módon élik túl a baktériumok is a szervezetünkben, amikor antibiotikummal támadunk rájuk. Csak a legerősebbek és legellenállóbbak maradnak életben, a többi elpusztul (ezért olyan fontos végigcsinálni az antibiotikum-kúrát, ahogy az orvos felírta – így minden baktérium elpusztul. Nálunk viszont sokan hajlamosak abbahagyni az antibiotikum szedését, amint a tünetek enyhülnek).
És még egy érdekesség a tarsolyba: a közvetlenül az erőműnél élő kutyák és Csernobil város kutyái már genetikailag különböző populációkat alkotnak, bár a távolság köztük mindössze 16 km. Radioaktív törésvonal van közöttük, mint valami sci-fi filmben.
Antioxidánsokkal teletömött madárkák
A tollasok sem maradtak ki a sorból. A lezárt zónában élő fecskék és más madarak elképesztő védekezőképességet mutattak a sugárzással szemben. Megnövekedett antioxidáns-szintet találtak náluk – ezek azok az anyagok, amelyek semlegesítik a szabad gyökök okozta károkat.
Mintha a természet menet közben írta volna át nekik a szervezetük használati utasítását. A legjobb „belső patikával” rendelkező madarak túlélték, és továbbörökítették a génjeiket.
Növények: görbe mutánsok
A radioaktív evolúció a flórát sem kímélte. A zónában lévő fenyők törzse elgörbült, a sárgarépa fejlődése visszamaradt, egyes fajoknak pedig szaporodási gondjaik vannak.
De nem mindenkinél ilyen rossz a helyzet. Szerencséje volt például ennek a növénynek – a lúdfűnek (tudományos nevén Arabidopsis).
A lezárt zónában gyűjtött növény utódainál a mutagénekkel szembeni ellenállás a többszörösére nőtt. Mintha megtanulták volna jobban javítani a DNS-üket, mint a „tiszta” területeken élő társaik.
Vagy itt egy példa az epigenetikával – amikor nem a gének változnak meg, hanem a „kapcsolóik”. A zónából származó növényeknél a DNS-metiláció szintje alacsonyabbnak bizonyult, ami valószínűleg segített nekik abban, hogy gyorsabban alkalmazkodjanak a stresszhez.
A sugárzás mint az evolúció gyorsítója
Persze, a sugárzás pusztító hatású. Ezért a lezárt zónában a legtöbb élőlény elpusztult vagy annyira károsodott, hogy szó sem lehetett semmiféle „evolúcióról”.
A katasztrófa után a háziállatok szörnyű mutációkkal születtek: két fejjel, lábak nélkül, görbe fogakkal. A természet kíméletlenül tisztította a génállományt.
Az olyan adaptációk, amilyeneket a farkasoknál vagy a kutyáknál látunk, inkább kivételnek számítanak, mint szabálynak. Ez a klasszikus „túlélési torzítás”. A tudósok egyszerűen azért őket tanulmányozzák, mert ők élték túl. Ők azok, akik megjárták a poklot, és nem hullottak molekuláikra.
Mire jó ez az embereknek?
A tudósok rámutatnak, hogy a sugárzás nemcsak elpusztíthatja az élőlényeket, hanem hasznos evolúciós változásokat is ösztönözhet.
Ezek a mutánsok segítenek megérteni, hogyan harcoljunk a rák ellen, hogyan regenerálódjunk sugárzás után, sőt, hogyan hozzunk létre extrém körülményeknek ellenálló növényeket – legyen szó a Marsról vagy egy nukleáris katasztrófa utáni területről.
A csernobili állatok és növények kutatása nem pusztán öncélú tudomány. Ez egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobban megértsük, hogyan működik a szervezetünk, és milyen trükköket leshetünk el a természettől. Csernobil egy hatalmas laboratórium, fehér köpenyek nélkül. Itt a fő kísérletező maga az élet.
Közel 40 év telt el, de Csernobil még mindig tud meglepetést okozni. Ott, ahol az ember visszavonult, a természet megmutatta, mire képes. Ez néha ijesztő. Néha pedig lenyűgöző.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: