2010. decemberében a Lu Rong Jü 2682-es kínai halászhajó 33 fős legénységgel két évig tartó tintahalfogásra indult Chile és Peru partjaihoz.
Azonban hamarosan megszakadt velük a kapcsolat. Nyolc hónappal később a hajót megtalálta a kínai halászati szolgálat, és a kikötőbe vontatta. Ekkorra már csak 11 ember maradt a fedélzeten.
A kikötőben nemcsak a tengerészek rokonai várták őket, hanem rengeteg rendőr is. Mi történt a hajón, és miért vezették el az életben maradt legénységi tagokat egyenként, megbilincselve, megtiltva nekik, hogy a szeretteikkel beszéljenek?
Mi történt a hajón?
A rokonok tanácstalanok voltak. Senki sem értette, mi történik, a rendőrség semmilyen kérdésre nem válaszolt. Aztán a hajót átvizsgálták. Első pillantásra minden rendben levőnek tűnt. Majd védőruhás szakemberek szálltak a fedélzetre. Elkezdték luminollal bepermetezni a felületeket. Ez a vegyi anyag vérrel érintkezve kékesen fluoreszkáló fénnyel kezd világítani, még akkor is, ha a vért lemosták. A hajó úgy fénylett, mint egy karácsonyfa – mindenütt vérnyomok voltak.
De hát mi történt a hajón? Hová tűnt a legénység kétharmada, és milyen titkokat rejtegetnek a túlélők? A nyomozás két évig tartott.
Az utolsó utazás
A Lu Rong Jü 2682-es halászhajónak már több sikeres útja volt, és jól bevált a tengeren. Megbízható és biztonságos hajó volt. A halászati vállalat újabb két évig tartó útra készült küldeni. Szorított az idő, de a legénységet sehogy sem tudták összeszedni. Senki sem akart ilyen hosszú időre tengerre szállni. A vállalat hatalmas fizetést ajánlott, amilyet korábban senki sem kapott ilyen munkáért.
Ennek eredményeként gyorsan összegyűlt egy 35 fős legénység, köztük egy Jan nevű hajószakács. Minden készen állt az indulásra, amikor Jan hirtelen nagyon furcsán kezdett viselkedni. Kiabálva rohant ki a kabinjából: „Gyilkosság! Gyilkosság!” A megijedt tengerészek átkutatták a hajót, de semmit sem találtak. A szakács nem nyugodott meg, ezért Li kapitány bevitte a kabinjába, és ott hosszasan magyarázott neki valamit. Ezután Jan megnyugodott. A kapitány elmagyarázta a legénységnek, hogy a szakács túlságosan aggódik, mert nemrég veszítette el az édesanyját. Mindenki megnyugodott és szétoszlott.
Éjjel a legénység néhány tagja megéhezett, és elindult a konyhába ennivalót keresni. A szakács sehol sem volt. Elindultak megkeresni, de sehol sem találták. Kiderült, hogy Jan a tengerbe ugrott, és egy másik hajó halászai vették fel. Miután Li kapitány ezt megtudta, hazaküldte a mentálisan instabil szakácsot. Megpróbálták rábeszélni, hogy maradhasson, de a kapitány hajthatatlan volt. Jan helyét egy másik tengerész vette át.
Ezután a legénység egyik tagja saját üzleti ügyben partra szállt, és úgy döntött, nem tér vissza. Így 33 fős legénység maradt a hajón. 2010. december 27-én a halászhajó elhagyta a kikötőt, és elindult utolsó útjára.
Vegyes társaság
A csapatot sebtében válogatták össze teljesen különböző emberekből. Mindannyian különböző korúak voltak, eltérő életszemlélettel, Kína minden szegletéből. Volt, aki a pénz miatt indult halászni, volt, aki arról álmodott, hogy világot lát, és volt, aki egyszerűen gyerekkora óta tengerész akart lenni.
Két teljes hónapig tartott az út Peru partjaiig. A legénység szórakoztatta magát, ahogy tudta. Kártyáztak, beszélgettek, és arról álmodoztak, mit fognak kezdeni a megkeresett pénzzel. A legénység aztán fokozatosan származási hely alapján csoportokra oszlott.
Pokoli munka
Végül elérték a célt, és megkezdődött a fő munka – a tintahalfogás. Az éjszakai halászat különleges dolog. Hogy odacsalogassák a zsákmányt, a tengerészek erős reflektorokat kapcsolnak be, a vízre irányítva azokat. A tintahalak, az erős fény vonzásában, közelebb emelkednek a felszínhez, és megkezdődik a halászat.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: