A reptéri biztonságiak mindent látnak? Nos, majdnem.
Az amerikai–izraeli–iráni háború már több hete tart. Ami napról napra újabb és újabb területeket, sőt országokat szippant be. Nem hivatalosan, de a gyakorlatban igen.
Sokan nem értik, és az egyik legrejtélyesebb dolog továbbra is a Perzsa-öböl menti „monarchiák” elképesztő türelme. Az irániak már hetek óta kitartóan bombázzák a területeiket, ők viszont csak csendben tűrnek. És csupán arra kérik Teheránt, hogy a jövőben türtőztesse magát.
Vajon mire fel ez a nagy „visszafogottság”? Próbáljuk meg kideríteni…
Ahogy azt már korábban is jeleztem (és ez már enélkül is világos, sőt, maguk az irániak is megerősítették), a kifejezetten az amerikai bázisoknak otthont adó országokra mért csapások – amelyek ráadásul jóval gyengébben védettek, mint a fő ellenség, Izrael – jelentik azt a stratégiát, amellyel Irán, ha a háború megnyerését nem is, de legalább a rezsimre nézve végzetes következmények elkerülését tervezi elérni.
Ráadásul ez a stratégia már eddig is elég érzékenyen érintette nemcsak Kuvaitot (találat érte a legnagyobb olajfinomítót), az Egyesült Arab Emírségeket (találat érte a legnagyobb kikötőket, adatközpontokat, a repülőteret és a katonai infrastruktúrát), Bahreint (a szigetet folyamatosan lövik) és Szaúd-Arábiát (találat érte a legnagyobb olajfinomítót), hanem a világpiacokra is fájdalmas csapást mért. A Brent nyersolaj ára a 100 dollár/hordós szintet kóstolgatja, a legfőbb európai gáztőzsdén, a TTF-en pedig 1000 köbméter gáz ára stabilan 600 dollár fölött rögzült (a háború előtt ez 400 dollár alatt volt).
Eközben a világ egyik legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz- (LNG) exportőre, Katar a Hormuzi-szoros blokádja miatt kénytelen volt teljesen leállítani a gázüzemei termelését, és emiatt hatalmas veszteségeket szenved el. Válaszcsapásoknak azonban nyoma sincs.
Ugyanakkor, ahogy arra Kuvait és Szaúd-Arábia példája is rávilágított, maguk az izraeli titkosszolgálatok is a háborúba való belépés felé terelik a Perzsa-öböl országait azzal, hogy terrortámadásokat szerveznek a területükön (amiket aztán Iránra fognak).
De őket speciel meg lehet érteni. Hosszú háború elébe nézünk, és minél több hivatalos szövetségese lesz Tel-Avivnak, akiket maga elé pajzsként tolhat (az iráni rakétacsapások elé), annál kevesebb válaszcsapás éri majd Izraelt, és annál nagyobb az esély arra, hogy megtörjék Irán ellenállását, és kapitulációra kényszerítsék.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: