Felejtsd el a gyomirtást! Mutatjuk a filléres módszert, amivel egy életre gyommentes lesz a járdád.
Először jöjjön egy témához kapcsolódó vicc:
Nyár, kánikula. Egy fekete napszemüveges férfi áll a homokban, törölgeti a verejtékét, és csodálattal így szól:
- Napfény, homok, víz – Mi kell még? Micsoda áldás!
- Sanyi, fejezd be a sületlenségeket, és lapátold már a homokot a betonkeverőbe!
De a viccet félretéve, az embert néha tényleg elkapja a düh! Egész nyáron rohangálsz a telken gereblyével, lapáttal, vödrökkel és locsolókannákkal, öntözöl, tápoldatozol, gyomlálsz, védekezel különféle szerekkel, gyógyítgatod a növényeket, és szívvel-lélekkel szórod rájuk a különféle trágyákat.
Egyszóval, reggeltől estig görnyedsz, a derekadat sem egyenesíted ki, és mégis, hol az egyik növény döglik ki, hol a másik sárgul el, satnyul el, hullajtja le a levelét, rohad el, és ha ez nem lenne elég, még az uborka is keserű. Lassan már csak az marad, hogy bemenj a kedvenc üvegházadba, és felakaszd magad a gazok kárörvendő röhögése közepette, amiből körülötted annyi van, mint égen a csillag.
És bármit is csinálsz, bármilyen méreggel is permetezed őket, azok csak állnak és röhögnek minden próbálkozásodon. Nem fog rajtuk se a hőség, se a fagy, se a levéltetvek; ezek valami hiper-mega-ellenálló példányok.
Bárcsak a paradicsom nőne így, milyen jó is lenne!
Így hát a kertek, hétvégi telkek és kertes házak tulajdonosai folyamatosan hadakoznak a gyomokkal: gazolnak, tépkedik, méreggel és gyomirtókkal locsolják őket, de azok csak nőnek és nőnek. Aztán jön a nehéztüzérség: a kétségbeesett kertész vagy háztulajdonos fogja magát, és az egész ház körüli járdát és utat lerakja térkővel.
A naiv bolond, még nem tudja, mi vár rá!
Nem, az első egy-két évben minden rendben van, nincsenek gyomok, a térkő szép, egyenletes, még a fű és a moha sem nő, és a lebetonozott ingatlan boldog tulajdonosa rájön, milyen hihetetlenül jó érzés
EGÉSZ NYÁRON SEMMIT SEM KITÉPNI!
De a második évben (a harmadikban pedig már biztosan) megjelennek az első jelek. Itt-ott, a térkő fugáiból előbukkannak az első… szakadárok. Azért szakadárok, mert könnyű eltávolítani őket; szó szerint csak lehajolsz, lecsippented, és már nincs is ott a szemedet bántó zöld.
Aha, persze!
A következő évre ezekből a szakadárokból egy egész erdő lesz, és az egész járda a pázsit egy különálló fiókjává változik, méghozzá gyepfű nélkül. Csupa tüske, gyom, pitypang és más hasonló „jóbarát”, akik valójában egyáltalán nem a barátaink. Így kiderül, hogy a térkő mint gyomirtó megoldás csak 2-3 évig működik, aztán vége.
Kidobott pénz?
Hogy ezt a tényt ne kelljen beismernie, a tulajdonos minden nyáron kénytelen a térkövön ülni egy késsel a kezében, és tisztogatni a fugákat a gyomoktól, vagy drága vegyszereket venni, és 2-3 hetente bepermetezni az EGÉSZ járdát, mintha az nem is járda, hanem egy szántóföld lenne. Szomorú…
De leginkább az a tény keserít el, hogy például az Egyesült Államokban és Kanadában a térkő mindig tiszta, mintha nem homokra, hanem egy rozsdamentes acéllapra fektették volna.
Sétálsz ezeken az amerikai helyeken, és csak álmélkodsz – a magánterületeken egyetlen gazszál sincs. Persze az elhagyatott területeken, amiből ott is van bőven, akár pálmafák is kinőhetnek, de ahol látszik a gazda keze, ott nincs gyom. Minden tiszta, rendezett, egy gyönyör a szemnek.
Miért?
Hogyan csinálják?
Miben rejlik az erejük?
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: