Fiatalon bekapcsolunk egy filmet, és joggal várjuk, hogy a jófiúk győzzenek.
A legtöbb film tényleg a jó diadalát mutatja a végén, és reményteli képet fest a világról. De vajon igaz ez a való életre nézve is? Ha nagyon őszinték akarunk lenni, nos nem egészen.
A fény és a sötétség, a remény és a kétségbeesés őrült világában élünk, ahol sajnos nem mindig a jó győz. Ezért nem meglepő, hogy egyes filmek emlékeztetnek erre a kellemetlen igazságra.
Ebben a cikkben azt javaslom, idézzünk fel olyan, a legkülönbözőbb műfajokba tartozó filmeket, amelyekben közös a sötét végkifejlet.
Figyelem: a filmekhez mellékelt leírások spoilereket és cselekmény ismertetést tartalmaznak!
Star Wars V. rész: A Birodalom visszavág
Sokak számára „A Birodalom visszavág” volt az első film, ahol a gonosz győzelmét látták. Míg az eredeti „Csillagok háborúja” a történelem egyik legfelemelőbb befejezését adta a nézőknek, addig a folytatás zseniálisan a feje tetejére állított mindent. Ezúttal a lázadók veszítenek, a Birodalom pedig ujjong. A Hoth bolygón lévő bázisuk megsemmisült, Han Solót elrabolták és karbonitba fagyasztották, Luke Skywalker pedig Darth Vader csapdájába esik, elveszíti a kezét, és megtudja az elképzelhetetlen igazságot: Vader az apja.
Az „Egy új remény” diadallal zárult: hősök a kitüntetési ceremónián, a lázadók tapsvihara közepette. A „Birodalom” befejezése ennek a szöges ellentéte: egy maroknyi megtört, sebezhető hős bámul az űr ürességébe, hiába reménykedve barátjuk megmentésében. A hangnem ilyen éles váltása miatt a bemutatókor vegyes fogadtatásban részesült a film. Csak idővel kapta meg a jól megérdemelt elismerést. Ma pedig már nemcsak a saga legjobb filmjének tartják, hanem a filmtörténet egyik legnagyszerűbb folytatásának is.
Bosszúállók: Végtelen háború
A Marvel-moziverzumban a hősök szinte mindig győznek. Igen, néha ez pirruszi győzelem, mint a „Nincs hazaút”-ban, de mégiscsak győzelem. És csupán egyszer, a „Végtelen háborúban” veszítettek – megsemmisítően és visszavonhatatlanul. Thanos, a Bosszúállók legfélelmetesebb ellensége legyőzte a Föld hőseit, és beváltotta ígéretét: eltörölte az élet felét az univerzumban. Az Őrült Titán trilliókat ölt meg, mi pedig rengeteg szeretett karaktert veszítettünk el.
Persze, Tom Holland fecsegésének köszönhetően sokan sejtették, hogy valami szörnyűség fog történni, de ilyen befejezésre azért nem állt készen a világ. Valóságos sokkot okozott, a rajongók pedig egy évet töltöttek agóniában, amíg a „Végjáték” végre vissza nem csinálta Thanos tetteit. Ez a befejezés milliók szívét törte össze, de épp ez tette a „Végtelen háborút” és a „Végjátékot” egy generáció legfontosabb filmeseményévé. Visszatekintve rájössz, hogy ezt a lécet már soha nem fogják tudni megugrani.
Holtodiglan
A „Holtodiglan” megjelenése előtt olyan pletykák keringtek, miszerint a forgatókönyvíró Gillian Flynn, aki saját regényét adaptálta, más befejezést írt a filmhez. A pletykák hamisnak bizonyultak: akárcsak a könyvben, a gonosztevő itt is megússza szárazon.
A film közepén megtudjuk, hogy Amy egy bosszúálló, manipulatív pszichopata. Megrendezte a saját eltűnését, hogy bemártsa a férjét, és bosszút álljon rajta a megcsalásért. Végül visszatér, miután mindent a hátborzongató exére kent, akit ő maga ölt meg. Miután visszatér, Amy teherbe esik Nicktől, és zsarolással kényszeríti a férfit, hogy vele maradjon. A film kilátástalan hangulatban zárul. Az utolsó képkockán Amy kihívóan néz a kamerába – ő győzött, mindent ő irányít –, a háttérben pedig Trent Reznor és Atticus Ross nyomasztó zenéje szól.
A befejezés ellentmondásosra sikerült. Kicsit antiklimatikusnak tűnik, hiszen Amy csak a rendőrök valószínűtlen butaságának köszönhetően győzhet. Ennek ellenére vitathatatlanul megfagyasztja az emberben a vért.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: