18 optikai csalódás, amely a Te agyadat is simán átveri

1.  Fraser spirál

339771797_168000205653425.jpg

A Fraser spirál az egyik legismertebb optikai csalódás. Hamis spirál vagy sodrott zsinór illúzió néven is ismert, mivel az egymást átfedő ívszakaszok úgy tűnnek, mintha egy spirált alkotnának, valójában azonban teljesen szabályos körök alkotják.

2.  Ebbinghaus-illúzió

514022658_1300020687361809.jpg

Nevét kitalálójáról, a német Hermann Ebbinghaus-ról kapta. Ő volt az első, aki rájött ennek a különös jelenségnek a mivoltjára, mely szerint habár a két belső kör ugyanakkora, az egyik kör, amelyet a nagyobb körök vesznek körül, kisebbnek látszik, mint a másik, amelyet a kisebb körök vesznek körül.

3.  Lehetetlen tárgy-illúzió

1619349525_1130000207153321.jpg

A lehetetlen tárgy az optikai csalódások egyik típusa, ahol egy kétdimenziós ábrát úgy érzékelünk, mintha az háromdimenziós lenne, de közben geometriailag lehetetlen megvalósítani a valóságban. A lehetetlen tárgyakat csak megrajzolni lehet, de megépíteni a valóságban nem lehet. Az egyik legjobb példa erre a képen is látható Escher-kocka.

4.  Zöllner-illúzió

342879632_400020723847714.jpg

Az érzékcsalódás egyik fajtája a geometriai-optikai csalódás. A Zöllner-illúzió egy klasszikus optikai csalódás, melynek a lényege, hogy a vonalakat, amelyek párhuzamosak, nem párhuzamosnak látjuk.

5.  Jastrow-illúzió

1213350235_1000208897831222.jpg

A Jastrow-illúziót 1889-ben nevezték el az amerikai tudós, Robert Jastrow után. Érdekessége, hogy az alsó rajz nagyobbnak tűnik, mint a felső, pedig pontosan ugyanakkorák. Azért tűnik a felső kisebbnek, mert az A ábra rövidebb oldala pontosan a B ábra hosszabb oldala mentén fut, ami befolyásolja az észlelésünket.

6.  Kanizsa-háromszög

698772384_2050002094822216.jpg

A Kanizsa-háromszög egyik magyarázata az evolúciós pszichológián alapszik és a tényen, hogy a túlélés érdekében fontos volt, hogy lássunk formákat és éleket. A perceptuális szervezés gyakorlati alkalmazása, mely értelmet teremt az ingerekből, más jól ismert illúzióknak is az alapelve, beleértve a lehetetlen tárgyakat. Az agyunk értelmet ad az alakoknak és a szimbólumoknak, összetéve őket, mint egy képkirakós játék, megalkotva, ami nincs ott és azt, ami hihető.

7.  Poggendorff-illúzió

1774358587_502373000209401.jpg

A Poggendorff-féle illúzió lényege, hogy a téglalap mögött elhaladó fekete egyenest a bezárt szögek túlbecslése miatt, az ember úgy érzékeli, hogy az a kék vonalban folytatódik, pedig erről szó sincs, valójában bármilyen hihetetlen, de a piros vonal a folytatása.

8.  Blivet-illúzió

1494465646_720002107443095.jpg

A Blivet-illúzió is a lehetetlen tárgy illúzióján alapszik, melyet habár a szemünk érzékel, mint egy háromdimenziós testet, a valóságban mégsem lehetne megalkotni.

9.  White-illúzió

737063604_497415770002109.jpg

A White-illúzió lényege, hogy a fekete vonalak okán az agyunk úgy érzékeli a szürke téglalapokat, mintha azok az A és B oszlopban teljesen eltérő kontrasztúak lennének, pedig a valóságban teljesen ugyanolyan színárnyalatúak.

10.  Mozgókép-illúzió

172406487_1000211180810170.jpg

A mozgókép-illúzió szintén a legismertebbek közé tartozik, melynek eredményeképpen a különböző kontrasztú és formájú mintákat úgy látjuk, mintha mozognának, jelen esetben hullámoznának.

A BEJEGYZÉS A ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK

11.  Hermann-rács illúzió

286511603_1807361600021126.jpg

A Hermann-rács illúzió és a Mach-sávok olyan illúziók, melyek a legjobban egy biológiai megközelítést használva magyarázhatóak meg. A laterális gátlást a retina receptív mezejében, ahol a világos és sötét receptorok versenyeznek egymással, hogy aktívvá váljanak, arra használták, hogy megmagyarázza, hogy miért látunk nagyobb fényerejű sávokat egy színkülönbség pereménél, amikor a Mach-sávokat nézzük.

Ha már a receptor aktív, akkor gátolja a szomszédos receptorokat. Ez a gátlás ellentétet teremt, kiemelve a peremeket. A Hermann-rács illúzióban a gátló válasz miatt szürke pontok jelennek meg a metszéspontokban a megnövekedett sötét környezet eredményeként.

12.  Forgó gyűrű-illúzió

1127473688_980370270002129.jpg

A középső pontot nézve és fejünket a képernyőhöz közelítve úgy látjuk, mintha a gyűrűk forogni kezdenének egymáshoz képest. Ha pedig távolítani kezdjük a fejünket, az ellenkező irányba fognak mozogni.

13.  A ,,kávéház fala” illúzió

525471836_910002130619482.jpg

Párhuzamosak vajon a vízszintes vonalak? A vonalak természetesen ebben az illúzióban is párhuzamosak, a hatást megint a minta adja. A párhuzamos egyenesek megint széttartónak, illetve összetartónak néznek ki attól, hogy a fehér és fekete négyzetek egymáshoz képest egy kicsit elcsúsztatva váltakoznak. A “kávéház fala” illúzió nagyon hasonlít a Zöllner-féléhez. Nevét onnan kapta, hogy egy bristoli kávéház csempézett falán figyelték meg először.

14.  Forgókerék-illúzió

363789146_919600021339054.jpg

A forgókerék-illúziót a mozgó illúziók egyik nagy mestere Kitaoka Akijosi. A kiotói Ritsumeiken Egyetem pszichológiaprofesszorának az optikai és vizuális illúziók a szakterülete, és a mozgás illúzióját keltő állóképeivel vált ismertté. Az alábbi kép is az ő munkája, amelyen valójában nem forognak a körök – csak az agyunk érzékeli úgy az eltérő színek és formák hatására, mintha mozognának.

15.  Bezold-effektus

1803768547_581800021435901.jpg

Hány színt látsz a képen? Négyet vagy ötöt? A helyzet az, hogy csak három szín szerepel rajta: a fehér, a világoszöld és a rózsaszínes piros. A közeli színek egymásra hatása miatt látunk többet: a rózsaszínes piros sötétebb pirosnak látszik a zöldek között, és ott a zöld árnyalata is egy kicsit sötétebbnek tűnik.

16.  Hering-illúzió

1933168326_700021526313241.png

A vízszintes vonalak úgy tűnnek, mintha középtájt kifelé domborodnának egy kicsit, miközben valójában természetesen egyenesek és egymással párhuzamosak. Ismét a körülöttük lévő mintha csapja be a szemünket.

17.  Müller-Lyer-illúzió

1552265419_820002166010924.jpg

Az alsó szakasz jóval hosszabbnak tűnik, holott a két vízszintes szakasz egyforma hosszúságú. A látszólagos méretkülönbséget a szakaszok végén a nyilak okozzák.

18.  Ponzo-illúzió

414377457_1000216728065234.jpg

A Ponzo-illúzió lényegét legjobban az alábbi képpel lehet szemléltetni, melyen a fekete vonalak egy sínpárra emlékeztetnek és perspektivikus hatással bírnak. Ezért ha a tárgyak egyenlők lennének a valóságban, akkor a perspektíva miatt a messzebbit kisebbnek várnánk. Mivel viszont az nem kisebb a másiknál, arra következtetünk, hogy a valóságban nagyobbnak kell lennie, ezért az agyunkkal nagyobbnak látjuk.

Az alábbi kép is ugyanezen az elven alapszik, pedig a kis szörnyecskék itt is teljesen megegyező méretűek.

747735854_1400021744204821.jpg

Forrás: