13 furcsa szabály Japánból, mely minden európai személy számára érthetetlen

A japánok különös furcsaságaival Dunát lehetne rekeszteni. Ha szerencsénk van, és egy nap mi magunk is meglátogathatjuk a felkelő nap országát, akkor jó, ha előre felkészülünk a helyi kultúra szokatlan szabályaira: ne menjünk vendégségbe senkihez, ne vigyük ki a szemetet a házból és semmiképp se fújjunk orrot nyilvános helyen. Ja, és ha vegetáriánusok vagyunk, akkor jobb, ha messziről elkerüljük ezt az országot.

Cikkünkben most a japánok életének és kultúrájának 13 olyan meglepő furcsaságát gyűjtöttük össze, melyek egy átlag európai ember számára teljesen érthetetlenek.

1. A japán nők nem festik a hajukat.

1884103812_1035962608000596.jpg

Néhány évvel ezelőttig, csak úgy, mint mindenki más, ők is különböző színűre festették a hajukat, de egy ideje már a természetes, fekete haj náluk a trend. A tanulóknak és diákoknak pedig egyenesen követelmény, hogy természetes legyen a hajuk, ami hogyha nem fekete, akkor bizonyítékokkal, például gyerekkori fotókkal kell alátámasztaniuk, hogy valóban a barna vagy mondjuk szőke az ő természetes hajszínük.

1082484835_1771080006872278.jpg

Manapság kizárólag az anime és manga képregények megszállott rajongói festik a hajukat.

2. Nem elfogadott, hogy a barátok vendégségbe menjenek egymáshoz.

1513551593_1800205700800067.jpg

Japánban még egy közeli barát vendégségbe hívása is szokatlannak számít, mivel az emberek magánélete szent és az otthon az kizárólag a család személyes szférájának minősül. A barátok ezért rendszerint különféle kávézókban vagy éttermekben ülnek össze. Japánban a családtagok sem jöhetnek látogatóba ok nélkül: minden családi összejövetelnek jó okkal kell történnie.

3. Senki sem eszik út közben.

682190668_601080007922562.jpg

A japánok ételkultúrája más országok vallási kultúrájával vetekszik. Ez egy szent és sérthetetlen folyamat, amit nem lehet az utcán sétálva végezni: le kell ülni, és nyugodtan étkezni. A tömegközlekedésen fogyasztott ételek szintén tabunak számítanak, bár a távolsági vonatokon azért szolgálnak fel ételeket az utasoknak.

4. A vezetés közben történő dudálás durva illetlenségnek számít.

1596645765_608000873682969.jpg

Még Tokió legzsúfoltabb belvárosában sem hallani dudáló autósokat, mivel ezt egy nagyon illetlen és goromba dolognak tartják. Az emberek inkább türelmesen várakoznak és nem zavarják egymást a közlekedésben, míg nálunk, Európában például ez egy rendkívül bevett forma a vezetés közbeni elégedetlenség kifejezésére és a stressz enyhítésére.

5. Japánban szinte lehetetlen vegetáriánus emberekkel találkozni.

681351239_1704887530800091.jpg

A helyi konyhában egyszerűen elképzelhetetlenek a hús nélküli ételek, minden fogás állati eredetű. Még a közönséges tésztát is húsleves alapban készítik, tehát egy vegetáriánusnak nem lesz könnyű dolga ebben az országban, mert könnyen lehet, hogy még a zöldséges ételének elkészítéséhez is állatoknak kellett szenvedniük.

6. Az orrfújás illetlenségnek számít.

227121375_1482080010845471.jpg

Ha valaki nyilvános helyen fújja az orrát, azt a tiszteletlenség jeleként értelmezik. Ha a helyi embereknek folyik az orra, akkor papír zsebkendő helyett maszkot kell maguknál hordaniuk. Érdekes, hogy ilyen kényesen állnak ehhez a dologhoz, míg például a tésztaételek fogyasztása közbeni zümmögés és az étkezés közben kiadott hangok például teljesen elfogadottak náluk.

7. Nincs olyan, hogy munka utáni pihenés.

2083313675_891282080011946.jpg

A felkelő nap országában a meglehetősen szörnyű munkakörülmények miatt az embereknek nem sok esélyük van rá, hogy saját hobbinak, a kedvenc sportjuknak vagy utazási vágyaiknak hódoljanak. Egy átlag japán heti 60 órát dolgozik, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag semmi szabadideje sincs.

8. A japánok nem segítenek egymásnak a munkában.

302663151_720800118962906.jpg

Japánban nem szokás más ember munkáját elvégezni. A munka teszi az embert a társadalom teljes jogú tagjává, teljesen mindegy, hogy irodai dolgozó vagy mondjuk takarító az ember. A japán emberek tehát egyenesen sértésnek vehetik, ha megpróbálunk nekik segíteni munka közben – úgy értelmezik, hogy megpróbáljuk elvenni tőlük a munkahelyüket.

9. Nincsenek központi szemetesek.

828588024_2008001287736220.jpg

Tokióban szinte egyáltalán nincsenek kukák, ezért az emberek egyszerűen az utcára dobják a zsákokba szelektíven gyűjtött szemetet, ahonnan a kukások aztán elviszik. Ennek elsődleges oka, hogy a 2000-es évek elején gyakran történtek kukába rejtett pokolgépekkel végzett terrorista támadások, ezért inkább száműzték azokat a nagyvárosokból.

Ennek okán cigarettacsikk gyűjtők sincsenek – de nem is nagyon kellenek, az emberek ugyanis nem dohányozhatnak bárhol, kizárólag az erre kijelölt helyeken.

10. A japán emberek minden apróságot észrevesznek.

279474291_1920800136987973.jpg

A japán társadalomban semmi nem maradhat észrevétlenül. Elég egy kissé megváltozott hang, és már érkezik is a kérdés: „minden rendben?”. Az emberek itt szavak nélkül, pusztán a tetteikből és gesztusaikból is értik egymást, és messzemenő következtetéseket képesek leszűrni belőlük.

11. A japán nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és ez természetes.

683533079_1019080014875655.jpg

A nemek közti egyenlőtlenség rendkívül erősen jelen van az országban. A nők alapvető dolga, hogy otthon legyenek és házimunkával, illetve a család gondozásával töltsék az idejüket. Ha ennek ellenére egy japán nő mégis úgy dönt, hogy karriert épít, akkor meg kell birkóznia azzal a ténnyel, hogy a munkája nem fog annyit érni, mint egy férfi kollégájának a munkája.

Mint minden éremnek, ennek is két oldala van: házasság után ugyanis például a férjek keresete egyenesen a nőknél landol, akik ebből vezetik a háztartást, és zsebpénzt adnak férjüknek.

12. Van egy ,,menj a bárba a főnököddel” hagyomány.

1154503716_998416308001552.jpg

A főnökökkel és kollégákkal közös bárlátogatásnak nagy hagyománya van ebben az országban. Úgy vélik, hogy ezáltal erősödnek a munkahelyen belüli kapcsolatok. Az alkalmazottak egyfajta rabszolgaságban vannak ilyen szempontból: ha nem tartanak a főnökükkel és a kollégáikkal, akkor könnyen kiszorulhatnak a csapatból.

Természetesen, ha egy alkalmazott nem akar menni, akkor senki nem fogja erőltetni, ugyanakkor a visszautasítást a japán etikett szabályait betartva kell megtennie úgy, hogy ne sértse meg a munkáltatóját, aki meghívta őt, hogy kvázi a pénzén szórakozzon.

13. Japánban nem fizetik a túlórát.

533924808_2095520800160029.jpg

Japánban az embereknek gyakran kell bent maradniuk túlórázni, és egyáltalán nem bánják. Például az irodai alkalmazottak fizetése a cégnél eltöltött időtartam függvényében változik, és nem a különféle érdemek miatt. Az alkalmazottak ezért igyekeznek minél több munkát vállalni, és egyre inkább bebiztosítani magukat a cégnél.

Forrás: