,,Mi a csuda! Honnan tudhatná az író, hogy milyen vad sikoltozások hallatszottak a római fürdőkben? Nem utazhatott vissza az időben egy időgéppel, hogy meghallgassa őket. Talán csak túl élénk a fantáziája?” – kérdezhetné egy kíváncsi olvasó.
De a fantáziának ehhez semmi köze! Az időgépem pedig épp nem működik, és a javítása elég drága lenne. Szerencsére vannak más, sokkal megbízhatóbb források is. Ha pedig elolvasod ezt a cikket a végéig, te is megtudhatod, ki nyögött, ki sóhajtozott, és ki visított a római közfürdőkben. És azt is, hogy miért voltak ezek a hangok.
Minden azzal kezdődött, hogy nemrég olvastam egy cikket az interneten, aminek rendkívül izgalmas címe volt: „Szörnyű sikolyok hallatszottak: a régészek bebizonyították, hogy a gladiátorok a fellépések előtt kitépték a testszőrzetüket”.
A cikk egészen pontosan a brit Wroxeter városában található római „fürdőbazilika” ásatásairól szólt.
A régészek számos olyan tárgyat találtak, amelyek a római tisztaság és szépségápolási szokásokhoz kapcsolódtak: üveg parfümös és olajos üvegeket, strigilt (bőrkaparót), körömtisztító eszközöket, fülkanalat, sminkapplikátorokat, fallosz és szem alakú amulettet a gonosz ellen…
Ezenkívül az ásatásokon ötven csipeszt is találtak a szőrtelenítéshez. Igaz, a rómaiak nemcsak a szemöldöküket tépték ki, mint a mai nők. Ők az egész testüket így szőrtelenítették.
Ezután a cikk szerzője arra a következtetésre jut, hogy mivel Róma híres volt a gladiátorokról, akiknek izmos testtel kellett megjelenniük az arénában, és egyetlen szőrszál sem takarhatta el az izmok domborulatait, a gladiátorok is kitépték a szőrt a testükről.
Íme egy rövid idézet a cikkből:
„Álljunk csak meg!” – gondoltam. „Mit kerestek egyáltalán a gladiátorok a közfürdőkben? Ki engedte be őket, és ki engedte meg nekik, hogy ott szőrtelenítsenek?”
Hiszen az ókori Rómában rabszolgák, bűnözők és hadifoglyok harcoltak az arénában. Volt még egy kategória, az önkéntes-gladiátorok, akik pénzért vettek részt a harcokban. De az ő jogi helyzetük alig volt jobb, mint a rabszolgáké.
Ugyanez a Seneca azt állította, hogy társadalmi státuszukat tekintve az önkéntes-gladiátorok ugyanazon a szinten álltak, mint a testüket áruló nők. Még csak teljes jogú római polgároknak sem lehetett nevezni őket. És teljesen megfosztották őket a magánéletüktől.
A szerződés lejártáig az önkéntes-gladiátorok élete a gazdájáé volt. Őt, akárcsak egy rabszolgát, akár el is lehetett adni. Ezek a harcosok pedig magas kerítéssel körülvett börtöniskolákban laktak.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: