Az egész világ ismeri ezt a hősnőt, de kevesen ismerik az igazi történetét. A kosár tartalma, amit Piroska vitt, mindig attól függően változott, hogy a mesét hol mesélték éppen.
Olaszország partjainál például friss halat vitt a nagymamájának, Svájcban egy korong sajtot, Franciaországban pedig kalácsot és egy csupor vajat. A történet változott, de minden népnél kegyetlen volt.
Piroska története már a középkorban is ismert volt. Mint sok más akkori mese, amik később gyerekmesék lettek, ez sem volt eredetileg ilyen ártatlan.
A farkas nem falta fel a nagymamát, hanem egy szörnyű ételt készített belőle, amit aztán megetetett az unokájával. A nagymama vérét a gonosztevő bornak hazudta Piroskának (egyes kutatók ebben a részletben párhuzamot látnak az Eucharisztiával).
Aztán a fenevad azt mondta a lánynak, hogy vetkőzzön le, és feküdjön mellé, a ruháit pedig dobja a tűzbe. Ezek a furcsaságok valamiért nem keltettek gyanakvást Piroskában.
Miután odafeküdt a farkas mellé, megkérdezte tőle, hogy miért néz ki ilyen furcsán. Végül a farkas kimondta:
A rémségek fokát először Charles Perrault csökkentette 1697-ben. Ő adta a hősnőnek a kiegészítőt is, ami nem egy piros sapka volt, hanem egy chaperon, ami egyfajta csuklyaféleségnek számított.
De a nagymama és az unoka megmentésével járó boldog befejezés helyett a történet egy tanulságos szöveggel ért véget, melynek célja az volt, hogy megmentse a gyerekeket a veszélytől:
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: