A mozinak köszönhetően gyakran képzeljük el az ókori nőket fényűző ruhákban, de a nők élete az ókorban tele volt nehézségekkel, amik nagyon különböztek a mai valóságtól.
Igazából az életük egyáltalán nem volt olyan felhőtlen, mint amilyennek látszik: komoly korlátozásokkal találkoztak nemcsak a társadalmi és politikai jogaik terén, hanem a mindennapi életükben is.
Semmi jog, csak kötelességek:
A nők rengeteget dolgoztak. A szegényebb sorból származó lányoknak kevés joguk volt, és sokat dolgoztak – főleg a házimunkát végezték. Mivel nem szavazhattak, nem birtokolhattak vagy örökölhettek földet, a nők otthon maradtak és a gyerekneveléssel foglalkoztak.
A nők igazi társadalmi mini-struktúrát hoztak létre az otthonukban: a család minden tagjának megvoltak a saját feladatai és kötelességei. A gazdag házakban rabszolgák segítettek a nőknek, de a szegény családokban a nők maguk végezték a házimunkát, vagy a feladatok egy részét a gyerekekre hárították.
Szabadidő:
A külvilággal való kapcsolattartás nem volt tiltott, de nem is bátorították. Megengedhetőnek tartották, de illetlennek számított, ha egy feleség hajadon nőkkel vagy férfiakkal beszélgetett. Amikor pedig vendégek érkeztek, a ház asszonyának a jelenléte nem volt kívánatos.
A szabadidő eltöltésének és a baráti találkozóknak a helyszínei a fürdők voltak. Itt a nők tudtak egymással beszélgetni, és akár szeretőre is találhattak, bár a férfiaknak és a nőknek tilos volt ugyanazokat a fürdőket látogatniuk.
Házasság:
Elég korán mentek férjhez – 12-14 éves korukban, de az arisztokrata nők még hamarabb is találhattak férjet. A család legidősebb férfi tagja volt a családfő, és korlátlan hatalma volt a gyerekek felett – jóval a megfelelő kor elérése előtt megegyezhetett a házasságról. Azonban egy lány visszautasíthatta a házasságot, ha sikerült bebizonyítania, hogy a leendő férjnek rossz a természete.
De még a házasság után is az apa hatalma alatt maradt a lány, és megtartotta a „lánynévét”. Egyébként a lányoknak egyáltalán nem volt saját nevük! A nemzetségük szerint nevezték őket, például Cornelia – a Cornelia nemzetségből. Ha egy családban több lány volt, akkor a születési sorrendjükre utaló beceneveket kaptak, például Tertia (Tertia – harmadik). Később két nevet kezdtek adni, ami az apa vezetéknevét és a születési helyének nevét egyesítette. Aztán a lányokat az anyjukról vagy más női rokonukról nevezték el.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: