Első pillantásra ez a kérdés kicsit talán furcsának tűnhet.
Elvégre köztudott, hogy a gravitáció mindent lefelé húz – a kövektől kezdve az esőcseppekig. De ha tejet töltesz egy pohárba, és az asztalon hagyod, az nem válik szét azonnal vízre és zsírra, hanem hosszú ideig (az ehhez hasonló rendszereknél várhatónál jóval tovább) homogén marad. Miért van ez így? Hiszen a mindenütt jelenlévő gravitációnak súlyuk szerint szét kellene választania a tej összetevőit.
Ahhoz, hogy megértsd, miért történik ez, be kell tekintenünk a mikrovilágba, ahol a fizika törvényei másképp működnek, mint az általunk megszokott méretekben. Ugyanez a jelenség gyakran előfordul kvantumszinten is, de ami érdekes, hogy már a mikroszint is mutat ösztönösen nehezen értelmezhető tulajdonságokat.
A tej nem egyszerűen egy folyadék, hanem egy különleges rendszer, amit emulziónak nevezünk. Ez a szó a latin „fejni” igéből származik, és nagyon pontosan leírja a jelenség lényegét.
Az emulzió két, egymással nem keveredő folyadék keveréke, amelyben az egyik folyadék apró cseppek formájában oszlik el a másikban. A tej esetében a tejzsír cseppjei és a kazein micelláknak nevezett fehérjekomplexumok egyenletesen lebegnek a vízben. Ezeknek a részecskéknek a mérete nagyjából 0,2 és 4 mikrométer között mozog, ami több százszor vékonyabb az emberi hajszálnál.
Ilyen méretekben a megszokott erők másodlagos szerepet játszanak. A gravitáció, amely a minket körülvevő világot korlátlanul uralja, itt szinte semmit sem számít. Sokkal fontosabbá válnak az elektromos töltések, a felületi energia és a vízmolekulák kaotikus mozgása.
A tejben minden egyes zsírcseppet egy vékony elektromos réteg vesz körül, és mindegyik azonos töltésű. Az azonos töltések pedig, mint tudjuk, taszítják egymást.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: