Muhammad Ali egy ravaszabb kiutat talált a helyzetből. Exportvámokat vetett ki a gyapotra, így annak nemzetközi piacokon való értékesítése kevésbé lett jövedelmező. A befolyt pénzt a hadsereg, a flotta és az infrastruktúra fejlesztésére fordította, valamint a gőzgépek behozatalát ösztönözte.
Azzal, hogy mesterségesen csökkentette a gyapot árát a helyi piacokon, a textilgyártást újra nyereségessé tette. Az összes magán textilműhelyt bezáratta, a kézműveseket és mesterembereket pedig állami textilüzemekbe hívta be szolgálatra.
Úgy tűnhet, jövedelmezőbb lett volna eladni a gyapotot, mint alacsony minőségű árut gyártani, aminek a felét a gyártás során kidobták. De a Muhammad Ali által létrehozott modell a ipar fenntartható növekedését biztosította.
Mi sikeredhetett félre? A verseny. Miután Egyiptom csökkenteni kezdte az eladott gyapot mennyiségét, annak ára a nemzetközi piacokon még tovább emelkedett, ami természetesen nem tetszett Nagy-Britanniának. 1837-ben Britannia rákényszerítette az Oszmán Birodalomra a Balta-limáni szerződést, amely az exportvámokat 3%-ra korlátozta és megtiltotta az állami monopóliumokat.
Egyiptom megerősödése aggodalmat keltett a szultánban, ami egy rövid polgárháborúhoz vezetett, melyet az európai államok beavatkozása zárt le. Egy lehetséges versenytárstól megriadva, megfosztották Egyiptomot minden meghódított területétől, és rákényszerítették a Balta-limáni szerződés betartására.
Az államadósság meredeken nőni kezdett, és az ország kénytelen volt újra a gyapotkereskedelemre összpontosítani, amire a brit iparnak oly nagy szüksége volt. Egyiptom visszakerült a világkapitalizmus perifériájára.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: