A középső medence lejtői az Olhon-sziget mentén, valamint az Akadémiai-hátságtól északkeletre folytatódva meredekek, a dőlésszög helyenként a 80 fokot is eléri. A másfél kilométerestől az 1600 méterig terjedő mélységek a part menti zónán és a lejtőkön kívül szinte az egész középső medencét elfoglalják, és két ágban folytatódnak a Barguzini-öböl felé.
A Bajkál fenékdomborzatának topográfiai vizsgálatai alapján bizton állíthatjuk, hogy a medence lejtői természetellenesnek tűnnek, és külszíni bányászati fejtésekre emlékeztetnek, amelyek lépcsőzetesen épültek ki, hasonlóan a modern bányákhoz.
A méretek valóban lenyűgözőek. Ha azonban figyelembe vesszük a bányászati elméletet, felmerülnek a kulcskérdések: vajon mit bányászhattak itt, és hova tűnt a kitermelt föld? Erre a tevékenységre példa Bugulgyejko falu, ahol korábban márványbányászat folyt közvetlenül a Bajkál partján. A bugulgyejkói szobormárvány-lelőhelyet 1973-ban tárták fel az „Irkutszk Geologija” szakemberei.
Jelenleg nem folyik ott kitermelés, mivel a Bajkál partján mindennemű ipari tevékenység tilos, a bánya pedig konzervált állapotban van. A speciális engedélyek értelmében csak korlátozott mennyiségű kitermelés engedélyezett, legfeljebb hétméteres elemméretekig. Ismert tény, hogy a márvány fő vásárlói olyan villatulajdonosok, akik oszlopok készítésére használják. A márvány azonban nem az egyetlen értékes erőforrása a tónak. A Bajkál térségének egyedülálló geológiai szerkezete számos és változatos ásványkincs jelenlétét teszi lehetővé.
A Bajkál-menti régió platformos része feltárt és kiaknázott szén-, kálisó-, kősó-, valamint szénhidrogén-lelőhelyekkel rendelkezik, továbbá az ásványok széles skálájával bír, amelyeket építőanyagok, tűzálló agyagok, hidromineralis nyersanyagok és vasérc előállítására használnak. A Bajkálon túli gyűrt területek az egyedülálló Lénai Aranytartalmú régióról, a Kelet-Szajáni ritkafém-tartományról és a Mamszko-Csujszkaja csillámpalás vidékről híresek.
A régió gazdag bányavegyészeti és bányászati nyersanyagokban, beleértve a színes mészkövet, a talkumot, a burkolóköveket, a drágakő-zárványos érceket és a kohászati ipar számára szükséges nemfémes anyagokat. Ebben a térségben aktívan bányásznak kőszenet és barnaszenet, vasércet, aranyat és kősót. Ezenkívül nagy mennyiségben állítanak elő burkolókövet, cementalapanyagot, tűzálló agyagokat, öntödei és üveghomokot, színes köveket, gipszet és egyéb ásványi építőanyagokat.
A kitermelés 47%-át az arany teszi ki. A szén aránya a teljes kitermelésben 28%, a vasércé 18%, a többi ásványkincsé pedig 7%. Ugyanakkor az egész bányászati szektor a régió ipari termelésének mintegy 11%-át adja. Külön érdemes kitérni arra a kérdésre, hogy hová tűnik a sok kitermelt föld. A válasz erre meglehetősen egyszerű. A Bajkál partjai mentén számos hegyvonulat húzódik.
A Bajkál hegyei például még Irkutszkból is láthatók. Íme néhány a legmagasabb pontok közül: a Barguzin-hegység, amely a legmagasabb a partvidéken, eléri a 2840 méteres magasságot és 280 kilométer hosszan nyúlik el. A Cserszkij-hegy, a Bajkál-hegység fő csúcsa 2572 méterre magasodik. A Háromfejű Golec a Primorszkij-hegység legmagasabb pontja, magassága 1728 méter. A Bajsint-Ula szintén az egyik magas csúcs.
A 2995 méteres Hamar-Daban hegység a Bajkál-tó közelében található leghosszabb hegység. A partok mentén 420 kilométer hosszan húzódik. Ezen adatok alapján a következő leírást alkothatjuk meg: a Bajkál fenékdomborzata szokatlannak tűnik a természetes képződményekhez képest, mivel a mélybe nyúló partmenti lejtők egyfajta lépcsőket alkotnak, amelyek meglehetősen hirtelen kezdődnek. A Bajkál bővelkedik különféle ásványi kincsekben, amelyekre a modern társadalom különböző iparágaiban nagy kereslet mutatkozik.
A tó partjai mentén egy hegyekből álló „nyakék” terül el, amely elméletileg képes lenne feltölteni az egész vízmedencét, és síksággá egyengetni a domborzatot. Ez alapot ad annak feltételezésére, hogy a Bajkál talán nem természetes folyamatok eredményeként jött létre, hanem mesterséges, technológiai beavatkozásnak köszönhetően. Ez különösen valószínűnek tűnik, ha figyelembe vesszük olyan ősi technológiák létezését, amelyek lehetővé tették az ásványi kincsek jelentős mennyiségű és különösebb nehézség nélküli kitermelését. Te mit gondolsz erről?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: