Mi az oka annak, hogy a folyók kanyarognak ahelyett, hogy egyenes vonalban folynának?

Vessünk egy pillantást a természet lenyűgöző erejére munka közben.

Elsőre azt gondolhatnád, hogy egy folyónak egyenesen kell folynia – hiszen ez a legegyszerűbb és leggyorsabb út a cél felé. De nem, teljesen egyenes folyók nincsenek: a folyók kanyarognak és tekeregnek, mint a kígyók.

Alapvetően érthető, hogy miért történik ez – mert az útjuk során a vízfolyás mindig akadályokba ütközik: lehetnek ezek akár hatalmas hegyek, akár közepes méretű víz alatti kövek. De nem ez az egyetlen ok. Még ha egyenletes is a felszín, a folyó akkor sem fog egyenesen folyni.

Ahogy a középkori tudós-mechanikus, Galileo Galilei mondta: „Könnyebb megismerni az égitestek mozgását, mint egy kis patak mozgásának törvényét”. És igaza volt: nemcsak sok patak, de még a nagyobb folyók is évről-évre és évszakról-évszakra jelentősen megváltoztatják a medrük alakját.

Elég nehéz megjósolni, hogy a vízfolyás merre indul – a partok felé, vagy pontosan a meder mentén. Egyes folyókon a kanyarulatok meglepően szabályosak és szimmetrikusak, ezért a kialakulásuk folyamatát meanderezésnek nevezik – a törökországi Meander folyó neve után, ahol a meder kanyarulatai különösen szépen váltakoznak.

Az erősen lejtős szakaszokon a folyók sodrása felgyorsul, de ha a lejtés csak néhány fokos, a folyó kanyarogni kezd. A folyóvízben – ami megkülönbözteti a csőben vezetett víztől – az áramlás turbulens, azaz rendezetlen. A sebessége a különböző partoknál eltérő, ahogy az iránya is. A tudósok még mindig nem tudják pontosan, miért történik ez, de egy dolog világos: a vízfolyás irányítja a folyómedret, ahogy a meder is a víz folyásának irányát.

A helyzet az, hogy az „egyenes” folyás a legkevésbé stabil. A folyómeder alján mindig vannak kövek, beakadt gallyak, kidőlt fák és egyebek. Az áramlást egy nagyobb jégtábla is akadályozhatja. Az akadállyal szembesülve a víz olyan helyet kezd keresni, ahol könnyebb folyni, ami a partok eróziójához és a víz völgyekbe történő kiáradásához vezet. Valójában a folyó olyan utat keres, ahol a mozgáshoz a legkevesebb energia szükséges.

Természetesen sok múlik a talajon is. A homokos partok könnyebben és gyorsabban mosódnak el, mint az agyagos vagy köves partok. A folyó magával sodor mindent, ami „az útjában van”, ezek a dolgok pedig a legváratlanabb helyeken hoznak létre zátonyokat.

A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!