Miért nem számított luxusnak a szőrme Európában?
Ékes példa a XIII. században épült Marksburg kastély a Közép-Rajna völgyében. Úgy néz ki, mintha egy „Középkori építészet” című cikk illusztrációja lenne egy tankönyvben. És ez a kőkolosszus szintén nem volt fűtve: kandalló csak a földesúr szobájában volt.
Abban az időben Európában gyakran hoztak olyan törvényeket, amelyek tiltották az erdőirtást. A feudális urak úgy mentették magukat, ahogy tudták, például szőrmébe burkolóztak, ami nem luxus volt, hanem a felmelegedés eszköze.
„Európa mindig is szőrmékbe, rengeteg szőrmébe volt öltözve. A középkorban mindenhol volt szőrme. A ruhákat szőrmével bélelték, a cipőket szőrmével bélelték, még a gyermek bölcsőit is szőrmével készítették. Egyszer találkoztam egy említéssel szőrme lepedőkről, de azt hiszem, ott egyszerűen szőrmével takarták le az ágyakat, majd utána jöttek a lepedők. Szőrmén aludni nem túl kényelmes, de könnyen életet menthetett” – jegyezte meg Kershaw.
Hogyan mentették meg az embereket zajos mulatságok a hidegtől?
A kastélyokban nem véletlenül rendezték a leghangosabb lakomákat a hidegben. Igen, mondják a történészek, a módszer kétséges, de azért egy zsírosabb húsdarab nemcsak laktató ételnek számított, hanem szó szerint üzemanyagnak is a szervezet számára.
„Ugyanez a földesúr természetesen sok fehérjedús ételt fogyasztott, mert a nemesség főként húst evett. Amikor a XIV. században globális lehűlés érkezett Európába, az egész lakosság áttért a húsra. Tehát tévedés, hogy a parasztság kizárólag növényi táplálékon élt. És a középkorban mindenki alkoholt ivott. Nem volt se tea, se kávé. Ezért a fő ital a déli országokban és a gazdagoknál a bor, mindenki másnál pedig a sör volt. Mindenki úgy oldotta meg a helyzetet, ahogy tudta” – mesélte a történész.
De úgy tűnt, hogy pusztán csak szőrmével és hússal nem lehet megmenekülni a hideg elől. Ma az európai tél a könnyű lehűlés szinonimája, de úgy hétszáz évvel ezelőtt gyakran nagyon erős fagyok voltak.
Hogyan jelent meg a fűtés Európában?
Ezután a palotákban elkezdték használni a hypocaustumot – egy füstmentes fűtési rendszert, amelyet az ókori rómaiak találtak fel.
„A hypocaustum egy központi fűtési rendszer volt, a fűtőtere a pince szintjén helyezkedett el, csatornarendszerrel, amely a falakban és a padlóban futott. Ezek a csatornák forró levegőt vezettek. Speciális, jó hőleadású követ használtak. De hogy ne égesse meg a lábat, sok követ használtak, így szabadon lehetett járni” – magyarázta Marc Morris építészmérnök.
A szakértők szerint a rómaiak lényegében az első konvekciós fűtési rendszert találták fel. Főként az olasz és spanyol kastélytulajdonosok vették át ezt a rendszert.
Angliában, Franciaországban és Németországban viszont vegyesen fogadták: még egy jól befűtött hypocaustum sem volt elég egy igazán fagyos éjszakára. Ezért ezekben az államokban továbbfejlesztették a kályhafűtést – az újításokat hamarosan átvették az orosz cárságban is.
„I. Péter 1709-ben felkérte a helyi mérnököket, hogy építsenek svéd és holland kályhákat. Ezeket a kályhákat már kéménnyel építették. A Téli Palotában kezdték el használni őket. Ott egy kígyózó csőrendszer volt, hat csatornával. Az egyik csatorna felfelé, a másik lefelé vezette a levegőt. Így a hő a szerkezetben maradt. A fűtőtér a pincében volt, és több emelet felett voltak ezek a csatornák. Anna cárnő uralkodása alatt továbbfejlesztették ezeket a kályhákat. Extrán kígyózó csövek és ajtók voltak bennük, amelyekkel szabályozni lehetett a levegő áramlását” – mondja a szakértő.
A paloták kimentek a divatból
Természetesen sok minden megváltozott a fűtőkazánok megjelenésével és a szénre való átállással, mint fő tüzelőanyag. Azonban maga a palotaélet fokozatosan kiment a divatból. Az európai nemesek kényelmes házakat kezdtek építeni kis szobákkal és gyönyörű ólomüveg ablakokkal.
A királyi palotákat is úgy kezdték építeni, hogy ne fagyoskodni kelljen bennük, hanem kényelmesen lehessen élni. És ezek a rezidenciák jelentősen különböztek a hatalmas termekkel rendelkező családi kastélyoktól. Az ősi fellegvárakban általában csak a „másodrangú udvaroncok” maradtak: befolyásukat vesztett idős arisztokraták, távoli rokonok vagy törvénytelen gyermekek.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: