A becsapódás után hosszú évekig a Nap nem melegítette a földet. A sugarai egyszerűen nem tudtak áthatolni a levegőben lebegő sűrű poron. A Földön rendellenesen alacsony hőmérséklet uralkodott, ami akadályozta az élet fejlődését.
A nagytestű növényevő állatoknak egyszerűen nem volt mit enniük, a trópusi erdők elpusztultak. Csak a kisebb állatok tudtak alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez. Az óceánokban valamivel jobbak voltak a feltételek, de a fotoszintézis hiánya ott is számos állatfajt legyőzött. A víz alatti élőlények viszont lassabban pusztultak el.
De sok dinoszaurusz egyébként ma is „létezik”. A paleontológusok bebizonyították, hogy a madarak a dinoszauruszok közvetlen leszármazottaik. Már 100 millió évvel ezelőtt is éltek olyan dinoszauruszok a a földön, amelyeknek tollai voltak. Jó példa erre a Pterodactylus.
Egyébként sok túlélő dinoszaurusznál a pikkelyek az evolúció során tollakká alakultak. Ez a Földön kialakult hideg éghajlatnak volt köszönhető. A dinoszauruszoknak melegedniük kellett. Az evolúció pedig a maga útján halad, bármilyen környezetben.
A Föld bioszférájának alkalmazkodnia kellett ehhez az új helyzethez. Az aszteroida pora az egész Földön szétszóródott. Az elmúlt száz évben a bolygó különböző pontjain fedezték fel. Ma már a tudósoknak sincs kétségük a történtekkel kapcsolatban.
A régészeti ásatások kimutatták, hogy a leülepedett aszteroida por geológiai rétege egybeesik a dinoszauruszok kihalásának időszakával. Ezzel a rejtély teljesen megoldódott.
Sőt, mintákat vettek a becsapódási kráterből, amelyek irídiumport tartalmaztak, ennek az elemnek a kémiai összetétele pedig nem található meg a Földön.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: