A nagy éhínség 1315-1317: amikor a természet megmutatta erejét
A XIV. század elején bekövetkezett zord telek sorozata katasztrofális következményekkel járt. A hőmérséklet olyan alacsony volt, hogy még a nagy folyók, köztük a Rajna is befagyott. A hó májusig megmaradt, 6-8 héttel lerövidítve a vegetációs időszakot. A gabona ára 5-10-szeresére emelkedett, Észak-Európa egyes városaiban pedig a lakosság 10-15%-kal csökkent.
Párizsban 1316 telén -20 fokos hőmérsékletet is mértek. Az emberek kénytelenek voltak fakérget és agyagot enni. A krónikák kannibalizmusról számolnak be az eldugott falvakban. Egyes régiókban a halálozási arány elérte a lakosság 25%-át. A járványkutatók úgy vélik, hogy az alultápláltság miatti legyengült immunrendszer hozzájárult a pestis terjedéséhez a XIV. század közepén.
Dokumentumok tanúskodnak arról, hogy 1315-1316 telén tömegesen vágták le az állatokat – a parasztok nem tudták etetni őket, és kénytelenek voltak megenni őket. Ez az állatállomány katasztrofális csökkenéséhez vezetett – egyes régiókban a háziállatok száma 75%-kal csökkent.
Ünnepek és szórakozás: hogyan melegítették fel a lelküket
A nehézségek ellenére a középkori európaiak találtak módot a hangulatuk javítására a hideg hónapokban. A karácsonyi ünnepségek 12 napig tartottak. Még a legszegényebb parasztok is jogosultak voltak egy extra adag húsra és sörre. A városokban téli vásárokat rendeztek, ahol akár 30%-os kedvezményt is adtak a nyári árakhoz képest.
A régészek XI-XII. századi állatcsontokból készült korcsolyákat találnak. A dokumentumokban tömeges hócsatákról olvashatunk, amelyek győztesei egy hétre mentesültek a kötelezettségeik alól. A hóemberek építésének hagyománya a XIII. században jelent meg – a kéziratokban 3 méter magas hófigurákat is említenek.
A várakban különleges téli szórakozásokat rendeztek. Fennmaradtak feljegyzések a jégen rendezett lovagi tornákról, ahol a lovagok korcsolyázásban mérték össze ügyességüket. Népszerűek voltak az íjászversenyek is, ahol jégből készült célokra lőttek. A dokumentumokban különleges téli dalokról – „fagyos balladákról” – is olvashatunk, amelyeket a hangulat fokozására énekeltek a különösen hideg napokon.
Gyógyászat és túlélés: a téli betegségek elleni küzdelem
A középkori téli életben különleges szerepet játszott a népi gyógyászat. A kolostori herbáriumokban megtalálható receptek százai segítettek a megfázás és a fagyás kezelésében. Népszerű gyógymód volt a boróka és a fenyőtű főzete, amelyek gazdagok a C-vitaminban. Fagyás esetén libazsírt használtak, amelynek – ahogy a modern kutatások is kimutatják – valóban gyulladáscsökkentő hatása van.
A városi fürdőkben, amelyek még télen is működtek, körülbelül 40 fokos hőmérsékletet tartottak fenn. Úgy tartották, hogy a fürdő rendszeres látogatása segít elkerülni a téli betegségeket. Egyes városokban voltak közfürdők, ahol a szegények havonta egyszer ingyen fürödhettek – ez a szociális támogatás egyik korai formája volt.
A tél a középkorban az embert próbáló időszak volt, tele kihívásokkal és nehézségekkel. Az emberek azonban leleményességgel, kitartással és közösségi összefogással dacoltak a hideggel, megtalálva a módját a túlélésnek, sőt, az ünneplésnek is a legzordabb körülmények között is. A téli hónapokban a meleg otthon, a réteges öltözet, a bőséges élelmiszerkészlet és a közösségi összejövetelek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek átvészeljék a hideget, és megőrizzék testi-lelki egészségüket.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: