Bizonyára sokan közületek legalább gyerekkorotokban egyszer olvastatok már Robinson Crusoe megpróbáltatásairól és a Péntek nevű bennszülöttel való érdekes kapcsolatáról.
Sőt, biztosak vagyunk benne, hogy sokan ismeritek az eredeti regényt, és láttaták már szabad feldolgozás formájában a történetnek, amikor valamelyik játékfilmben Péntek például nőként jelenik meg, ami jelentősen „tágítja” az alaptörténet lehetőségeit.
Az emberiség története többek között azért is izgalmas, mert sok ismert könyv- vagy filmhősnek megvolt a maga valós ihletője. A tengerhajózás történetében nem is egyszer fordult elő, hogy valaki Robinson Crusoe sorsára jutott: a hajótörések túlélői közül a szerencsésebbek – még napjainkban is – nem a hullámsírban végzik, hanem egy lakatlan szigeten kötnek ki.
Most pedig egy valóban megtörtént esetet ismerhettek meg egy egészen különleges „Robinson Crusoe”-ról, aki három „gyönyörű” fekete nő társaságában vetődött egy lakatlan szigetre – ez a történet tényleg páratlan.
Hamar találtak egy édesvízi patakot – vidáman csobogott nem messze attól a festői öböltől, amelynél a szerencsés hajósok csónakja kikötött. Ráadásul az édesvízforrás közelében szinte fürtökben csüngtek a legkülönfélébb gyümölcsök és diófélék – a banántól a kókuszdióig, ennek köszönhetően a legénység tagjai különösebb erőfeszítés nélkül tudtak szedni a természet ajándékaiból, hogy változatossá tegyék a szűkös ellátmányukat.
A hajó kapitánya kimondhatatlanul örült, hogy a felfedezett sziget nemcsak hasznosnak bizonyult, hanem az ő „nevéhez fűződik majd”, mint a „terra incognita” felfedezőjéé. Így hát teljesen tetszőleges nevet adhatott az éppen felfedezett földnek, akár a saját nevét is, megörökítve azt örök időkre a térképeken.
Később azonban történt valami, ami némileg lehűtötte a kedélyeket és fegyverragadásra késztetett – nem messze az öböltől három primitív, szalmatetős kunyhót találtak. A tűzrakóhely még meleg volt, és csak nemrég önthették le vízzel, hogy elrejtsék a füstöt, és ne hívják fel magukra a titokzatos fehér bőrű idegenek figyelmét.
A kapitányt a felfedező heve hajtotta, ezért egy csapat jól felfegyverzett matrózzal a sziget belseje felé vette az irányt, hogy felkutassa a helyieket, és megpróbáljon kapcsolatot létesíteni velük. Ott egy csoport fekete bőrű nőre bukkant, akik ijedten összebújva álltak, és számos tizenéves gyermeket szorongattak maguk mellett. A hajósoknak azonnal feltűnt, hogy a legtöbb gyermek bőrszíne jelentősen világosabb volt, mint az anyáké…
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: