Praktikum a hagyományokkal szemben
A női viselet, még könnyű anyagokból is, kényelmetlen volt a forró mediterrán éghajlaton. Erre válaszul jött divatba a dalmatika – egy bő, széles ujjú tunika, amely elegánsnak tűnt, és kényelmesebb viseletet biztosított. Az otthoni tunikával ellentétben a dalmatika alkalmi, ünnepi öltözet volt.
Anyagok és textíliák
A korai időkben a ruházat fő alapanyaga a gyapjú volt, később a len, amely jobban megfelelt a nyári időjáráshoz. Idővel Rómába olyan drága anyagokat kezdtek importálni, mint például a selyem.
A legelőkelőbbek közé tartoztak a Kósz szigetéről származó szövetek, amelyeket kínai selyemcérnából készítettek. Később divatba jöttek az olyan vékony, áttetsző anyagok, mint a bisszus és az amorgina.
Alsónemű: az ókor minimalizmusa
A selyem, noha abban az időben rendkívül drága volt, a legjobb anyagnak számított az alsóneműk készítéséhez. Az ókori rómaiak alsóruhája egy egyszerű, hosszú szövetcsíkból állt. A férfiak megelégedtek az ágyékkötővel (subligaculum), míg a római nők ezt egy melltartó-szerű pánttal (fascia pectoralis vagy strophium) is kiegészítették.
A fennmaradt mozaikok és freskók tanúsága szerint a nők ezeket a pántokat nemcsak a ruha alatt viselték, hanem sportolás vagy szabadban való tartózkodás közben is. Ezek a pántok megjelenésükben meghökkentően hasonlítanak a modern bikinikre, ami az ókori római divatnak váratlanul mai jelleget kölcsönöz.
A római divat tehát, a látszólagos egyszerűsége ellenére, részletekben gazdag volt, kifejezve a társadalmi rangot, az erényességet és a kifinomult ízlést.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: