Az ókori Rómában a ruházat nemcsak a társadalmi rangot tükrözte, hanem az adott kor erkölcsi értékeit is.
A nők körében a ruhatár egyik legfontosabb darabja a tunika volt, amelyet minden öltözék alapjának tekintettek.
Tunika: a szerénységtől az eleganciáig
Kezdetben a tunikákat egyenes, félbehajtott szövetdarabból varrták. Az egyszerű kialakítás része volt egy nyílás a fejnek és oldalt összevarrták, az alak kiemelésére pedig övvel kötötték meg. Később megjelentek ujjas változatok, valamint testhezálló modellek is, amelyeket otthoni viseletként hordtak.
A női tunikák hosszukban különböztek a férfiakétól – bokáig értek, míg a férfiak rövidebb változatokat viseltek. Azonban az önmagában viselt tunikát a rabszolgák és szegények öltözetének tekintették.
A szabad nők e fölé vették fel a stolát – egy ujjatlan ruhát, amelyet ujjas tunikával egészítettek ki. A fedetlen kar és váll nyilvános helyen elfogadhatatlannak számított, de az ujjakon lévő minták, kapcsok és betétek lehetővé tették a kifinomultság látszatának keltését.
Divat és erkölcs
A ruházat színe szintén jelentőséggel bírt. Seneca, az ókori Róma híres erkölcsfilozófusa rámutatott, hogy a matrónáknak tilos volt élénk színű anyagokat viselniük, amelyeket a rossz hírű nőkkel hoztak összefüggésbe.
Az erényes római nő a fehér ruhát részesítette előnyben, legfeljebb annak szélén vékony szegéllyel. Idővel azonban a szigorú szabályok átadták helyüket a díszes hímzéseknek és aranyozott mintáknak.
A stola a szabadság és a társadalmi rang jelképe volt. Csak szabad nők viselhették – rabszolganőknek és felszabadított rabszolganőknek (liberta) nem volt ehhez joguk. Az utcára lépéshez azonban kötelező volt a fej befedése. Erre a pallát használták – egy széles, a férfi tógára emlékeztető köpenyszerű leplet.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: