„Lustaság” – az optimalizálás iránti igény
A lustaság egy másik fontos oka a motiváció hiánya.
A helyzet az, hogy az agyunk motivációs rendszere egy evolúciós konstrukció, amire a túléléshez van szükségünk. Kutatások kimutatták, hogy az agyunk folyamatosan elemzi, mire fordítjuk az energiánkat. És elég világos prioritásai vannak:
- evés
- biztonság
- szaporodás és az utódok gondozása
Ezekre a célokra a motivációs rendszer elég bőkezűen „juttat” energiát – biztosítja a „kielégülési hormon”, a dopamin kis mennyiségű felszabadulását, ami serkenti a mozgási és kognitív aktivitást, javítja a hangulatot. És amikor elérjük a hőn áhított célt, még nagyobb dopaminlöketet kapunk.
De már régóta fejlett civilizációban élünk, és sokkal több szükségletünk van, mint az evés, a biztonságos pihenőhely és az utódok gondozása. Új dolgokat is szeretnénk tanulni, növelni a szakértelmünket, fejlődni az általunk választott területeken, alkotni, sikereket elérni és elismerést szerezni a társadalomban. Önkifejezésre vágyunk.
De az agy és a psziché még nem áll készen ezekre az újdonságokra, ezért az ilyen tevékenységeket túlságosan energiaigényesnek minősíti – és előnyben részesíti azokat az „alapvető” szükségleteket, amelyek gyors dopaminfelszabadulást biztosítanak.
Egyébként innen ered a dopamin függőség jelensége is – a gyors élvezetek iránti vágy. Édességekre és gyorséttermi ételekre, a közösségi média hírfolyamának böngészésére és más apró „örömökre” tereljük a figyelmünket ahelyett, hogy a munkánkat végeznénk.
De térjünk vissza a „lustaságra”. A motivációs rendszer működésének egy másik titka az agy számára érthető célokban és ösztönzőkben rejlik.
A motiváció – és a dopamin felszabadulása – nem jelenik meg, ha az agyunk nem tudja teljesen felfogni, hogy miért van szükségünk egyik vagy másik unalmas, bonyolult és időigényes cselekvésre.
Ahhoz, hogy a motiváció „működjön”, meg kell értenünk a cselekvés hasznát. Konkrétan, egyszerűen és érthetően, világos „képpel” az eredményről. Például:
Rossz: „Le kell ülnöm és angolul kell tanulnom, mert ez fontos és hasznos.”
Jó: „Le kell ülnöm és angolul kell tanulnom, mert így már szeptemberben előléptetést kapok a munkahelyemen, magasabb lesz a fizetésem, és több ételt, jobb lakást engedhetek meg magamnak mert fél év múlva elmehetek álmaim utazására, új barátokat szerezhetek, vagy akár megtalálhatom a másik felemet.”
És ha gyakran lustálkodsz, mert nem tudod konkretizálni és vizualizálni magadnak a cselekvés hasznát, az okot ad az elgondolkodásra. Lehet, hogy a vágyaidat és törekvéseidet kívülről erőltetik rád – rokonok, barátok, bloggerek a közösségi médiában, társadalmi sztereotípiák stb.
„Lustaság” – jelzés a pihenésre
És végül, a lustaság a belső erőforrások kimerüléséről is árulkodhat.
Manapság sokan esünk áldozatul a „toxikus produktivitás” propagandájának. És gyakran megfigyelhető, hogy a „sikerkultusz” hívei a pihenés természetes igényét nevezik „lustaságnak”.
Bármilyen erős is a cselekvésre irányuló motivációnk, megfelelően kell pihennünk. És ez szó szerint fiziológiailag megalapozott – még az érzelmi és szellemi terhelés esetén is.
A helyzet az, hogy minden folyamathoz – fizikai, szellemi, érzelmi – energiára van szükség. Ennek forrása az ATP molekulák, az adenozin-trifoszfát. Minden ATP molekula 3 foszfátból (energiaforrás) és adenozinból áll – az idegrendszerünk egyik fő „gátló” anyagából.
Amikor valamilyen tevékenységet végzünk, az ATP molekuláink felhasználódnak és az idegrendszer jelet kap, hogy lassítson. Ez azt jelenti, hogy semmit sem kell tennünk, hogy pihenjünk és feltöltsük az ATP tartalékokat.
Ebben az állapotban már nem tudunk megfelelően koncentrálni bizonyos feladatokra, fáradtságot vagy akár álmosságot érzünk, a vérnyomásunk csökken, a légzésünk és a szívverésünk lelassul. Ismerős a lustaságod leírása?
Ezért a gyakori „lustaság” annak a jele lehet, hogy felborult a munka/pihenés egyensúlya.
Természetesen bizonyos rövid távú cselekvéseket így is elvégezhetünk ezekkel a természetes mechanizmusokkal dacolva – például leadhatjuk a negyedéves jelentést „gyufaszálakkal kiékelt szemhéjakkal”, de hosszú távon a megfelelő időben történő és teljes értékű kikapcsolódás hiánya krónikusan csökkenti a termelékenységünket – és nem engedi elérni azokat a célokat, amelyek kedvéért annyira szeretnénk feláldozni a pihenést.
Ezért mindig prioritásnak kell lennie a teljes értékű alvásnak, a kiegyensúlyozott táplálkozásnak, a pszichostimulánsok (koffein, nikotin) túlzott fogyasztásának elkerülésének – és a passzív pihenésnek a közösségi média görgetése és a maratoni sorozatnézés helyett.
Te gyakran találkozol a lustasággal? Oszd meg a tapasztalataidat hozzászólásban!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: