A mentőcsapat
A segítség csak délután egy órakor érkezett meg. Ekkor John Edward Jones már négy órája volt a sziklák fogságában. Az orvos, miután megvizsgálta a helyzetét, lesújtó következtetésre jutott: véleménye szerint a szerencsétlenül járt férfinak legfeljebb 10 órája volt hátra, utána a szíve a terheléstől leáll. Sietniük kellett.
A fiút kötelekkel nem sikerült kihúzni a hasadék formája miatt. Ekkor a mentők úgy döntöttek, bevetik a saját fejlesztésű módszerüket – egy csigákból és görgőkből álló rendszert, amely a korábbi műveletek során már kiválóan bevált.
17 órára (öt órával a művelet kezdete után) a mentőknek sikerült John-t három méterrel feljebb mozgatniuk – nagyjából addig a pontig, ahol a járat megtört. Már vizet és némi ételt is tudtak neki adni. A srác még a feleségével is tudott beszélni rádión, és megnyugtatta, hogy minden rendben van, és hamarosan találkoznak.
A munka folytatódott. Egy ponton sikerült John-t olyan magasra emelni, hogy láthatták az arcát. A szemei vörösek voltak, a fiatalember fáradtnak tűnt, de mosolygott, bízva abban, hogy a nehezén már túl van.
A katasztrófa
Már csak egy utolsó erőfeszítés volt hátra, hogy John-t egy viszonylag biztonságos helyre húzzák. A mentők megfogták a kötelet, de ekkor bekövetkezett a katasztrófa. Az egyik csiga rögzítése meglazult, kiszakadt a falból, és vele együtt az egész szerkezet összeomlott. A mentőcsapat a hirtelen meglazult kötél miatt hanyatt esett, de a legrosszabb az volt, hogy a nagy nehezen már majdnem kiemelt John visszazuhant a hasadékba. A lendülettől elhagyta azt a helyet, ahol eredetileg beszorult, és egy sekély, függőleges aknába esett.
A katasztrófa után minden remény elveszett a srác megmentésére. Az egyik barlangász-mentő megpróbált bejutni a hasadékba, hogy egy új csigát rögzítsen és átkösse John lábát. Azonban ő maga is beszorult, és a csapat a következő három órában őt húzta ki.
Ekkorra Jones már nem mozgott és nem reagált a hangokra. Míg az aknába esve kezdetben még mozgatta a lábát, a mentővel történt kudarc után már semmilyen életjelet nem adott. Már 18 óra telt el azóta, hogy a kőcsapdába esett, és ahogy az várható volt, a fiatalember szíve nem bírta tovább.
„Így lesz a legjobb”
John Jones halálát a mentőcsapat orvosa állapította meg, akit másnap minden óvintézkedés mellett le tudtak engedni a járaton. A holttestet azonban nem sikerült kiemelni. A mentők három napig próbálkoztak ezzel, de végül a kísérleteket túl veszélyesnek ítélték. A szakemberek irányított robbantást hajtottak végre, és a járat, amelyben a 25 éves John Edward Jones végső nyugalomra lelt, örökre lezárult.
Aztán magán a Nutty Putty-n volt a sor. A bejáratát lebetonozták, a profi barlangászok tiltakozása ellenére. „Így lesz a legjobb mindenkinek” – mondta a megyei seriff, és senki sem mert ellentmondani neki. Ma a Nutty Putty továbbra is megközelíthetetlen, a bejárata közelében pedig egy emléktáblát helyeztek el Jones fényképével – az emberével, aki a sors akaratából a saját sírjába mászott be.
Végezetül érdemes hozzátenni, hogy a történet alapján 2016-ban filmet forgattak The Last Descent címmel. A film ténybelileg pontos, de tele van művészi betétekkel (a főhős emlékei, beszélgetései a mentőkkel), amelyek kissé lelassítják a cselekményt. Ennek ellenére a filmet mindenképpen érdemes megnézni.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: