Felejts el mindent, amit erről a híres történetről tudtál.
Az eredeti változatban a herceget egy nős király helyettesíti. Azt hiszed, hogy megcsókolta az alvó szépséget? Egyáltalán nem… kihasználta a lány tehetetlen helyzetét, és megerőszakolta. Íme a durva igazság, ami messze áll a giccses Disney mesétől.
Hol volt, hol nem volt…
A legtöbb mesemondó valójában csak továbbadja a történeteket. Kevésnek van elég fantáziája ahhoz, hogy kitaláljon valami újat. Így történt ez a Csipkerózsika mesével is. A történet, amit „Nap, Hold és Talia” néven ismerünk, Giambattista Basile olasz költő írta, vagy legalábbis dolgozta át.
A szöveg 1634-ben jelent meg a „Pentameron” című mesegyűjteményben. Ugyanitt találhatóak a Hamupipőke és a Csizmás kandúr legkorábbi ismert változatai is.
Giambattista Basile kortársai számára „az akkori Charles Perrault” volt. Az egyik Grimm testvér például elismeri: „Basile Pentameronja volt a leggazdagabb mesegyűjtemény. A szerző nagy tehetséggel gyűjtötte össze és mesélte el ezeket a történeteket.”
Bár ma már számos változata létezik a „Nap, Hold és Talia” mesének, az eredeti változat egy hatalmas úr lányának szomorú történetét meséli el. Születésekor az úr a királyság legokosabb embereit hívja össze, hogy megjósolják örökösnője jövőjét. A csillagjósok azt jósolják, hogy a hercegnő halálát egy lenmag okozza majd.
Az úr ekkor úgy dönt, hogy eltávolít a királyságból mindent, ami akár távolról is lenre emlékeztet. Amikor azonban Talia fiatal lánnyá serdül, meglát egy öregasszonyt fonni, és úgy dönt, hogy segít neki. Közben azonban egy lenmag beszorul a körme alá, és Talia holtan esik össze. Az apa kétségbeesésében a legszebb ruháiba öltözteti, egy bársonyfotelbe ülteti, majd elhagyja a palotát.
Sok évvel később egy másik király rábukkan az elhagyatott kastélyra, ami az erdő közepén áll. Ez vadászat közben történik, amikor a király sólyma berepül az épületbe. A király sokáig dörömböl az ajtón, de természetesen senki sem válaszol, és nem nyit ajtót. A királynak nem marad más választása, mint felmászni a falra, és bemászni az ablakon.
Eddig úgy tűnik, semmi sem különbözteti meg ezt a történetet Perrault úr változatától. Kivéve, hogy a királyt egy elbűvölő herceg helyettesíti. De itt vesz a mese egy egészen más fordulatot.
Kis flört?
Miután belépett az elhagyatott kastélyba, a király bolyong, üres és poros szobákat talál. Végül rátalál egy gyönyörű fiatal nőre, akit minden erőfeszítés ellenére sem lehet felébreszteni. Most pedig az eredeti forrásból:
„A vágytól megrészegülve a király ágyba viszi. És miután élvezte a szerelem gyümölcsét, otthagyja feküdni. Aztán visszatér a királyságába, és hosszú időre elfelejti ezt a románcot.”
Micsoda? Románc?! Egy magatehetetlen nővel?! De a folytatás még durvább.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: