Válást egyébként szintén csak a férfi kezdeményezhetett. De a legszörnyűbb sors, ami egy nőt Indiában érhetett, az az volt, ha özveggyé vált. Ez pedig, sajnos, nem volt ritka jelenség, hiszen, ahogy emlékszel, a férjek jóval idősebbek voltak.
Úgy tartották, hogy a férj halálával az istenek büntetik meg a nőt a bűneiért, és egy indiai nő számára özveggyé válni annyit jelentett, mintha élve eltemették volna. Ennek megfelelően a környezete a nőt okolta a férje haláláért, és ezért egész hátralévő életében bűnhődnie kellett.
Az özvegy a legkegyetlenebb körülményekre volt ítélve: a puszta földön kellett aludnia, naponta egyszer ehetett szegényes ételt, tilos volt húst ennie, bort innia; étrendjében egyáltalán nem volt só. Az özvegy nem viselhetett ékszereket vagy színes ruhát. És természetesen nem mehetett újra férjhez. A férfiaknak viszont épp ellenkezőleg, előírták az újbóli házasságot. Így végül az indiai nők számára egyedül a tűzhalál kínált kiutat a nyomorúságos özvegysors elől.
Ugyanakkor India nem lenne India, ha ennek az országnak a házasság intézményében nem találtak volna ki valami különlegeset, egy kis pikantériával fűszerezve. Például egyes kutatók arról beszélnek, hogy sok indiai népcsoportnál létezett a poliandria – vagyis amikor vér szerinti fivéreknek egyetlen közös feleségük volt. A gyermekek pedig ennek megfelelően mindannyiukéi és egyenként is mindegyikükéi voltak. Ez micsoda egzotikum!
A hinduk, mint a tantra követői, úgy vélték, hogy a szexnek globális, kozmikus léptékű jelentősége van. Hittek abban, hogy maga a világ is Siva isten és Sakti istennő egyesülésének köszönhetően jött létre. Ezért az egyesülés rituális szerepe Indiában rendkívül fontos. Ez a folyamat szent volt, Istenhez vezető útnak tartották, de itt olyan ezoterikus, nem ortodox irányzatokról van szó, amelyek nem mindenki számára voltak hozzáférhetőek. A tantrikus szex ma, a thai masszázzsal egyetemben, a legnevezetesebb gyakorlatok közé tartozik az egzotikumok kedvelői számára. De valójában kevesen értik, hogy mi is ez egyáltalán.
A tantra szó fordítása „szövet” vagy „szövőszék” – ez egy teljes tanítás, a legáltalánosabb értelemben azt jelenti: „Sivával, a férfi princípiummal, és Saktival, a női princípiummal dolgozni”. Egy-egy testhelyzet pedig nem azért szükséges, hogy fokozza az érzéki örömöt, hanem hogy a megfelelő irányba terelje az életenergiát. A tantrikus hagyomány szerint a nővel való egyesülésre a meditáció és az önfejlesztés egyik módjaként kellett tekinteni.
Ezt megelőzően például legalább kétnapos önmegtartóztatásra volt szükség, az étrendből ki kellett iktatni minden zsíros ételt, és természetesen semmilyen alkoholt és húst sem volt szabad fogyasztani. Fel kellett készíteni a testet is speciális nyújtó gyakorlatokkal. De a legfontosabb az volt, hogy a partnerek egységes légzési ritmusra találjanak: úgyszólván teljesen szinkronizálódjanak.
És itt jön a váratlan fordulat: az abszolút megvilágosodottakat kivéve mindenkinek a legfontosabb pillanatban meg kellett állnia, és beérnie azzal, hogy talán közelebb került ehhez a bizonyos megvilágosodáshoz. Ha minden megfelelően zajlott, a férfi energiája megnövekedett, és átszálltak rá partnernőjének minden értékes tulajdonságai.
Az indiai szádhuk, vagyis a remeték, még ennél is tovább mentek: azért, hogy megismerjék az örökkévalóságot, a krematóriumban közösülnek. Ezt a sokkoló rituálét „aghori”-nak nevezik.
Vátszjájana bölcs szerint magában a közösülésben nincs semmi elítélendő, de könnyelműen űzni azt bűnös dolog, hiszen emiatt megakadhat a lelki fejlődés és elveszhet az életerő. Meg fogsz lepődni, de az a bizonyos Kámaszútra azt írja elő, hogy az embernek élete nagy részében cölibátusban kell élnie, vagyis teljesen tartózkodnia kell a nemi élettől.
25 éves korukig a fiatalembereknek tilos volt nőkkel kapcsolatot tartaniuk, mert ők ekkor tanítványok voltak, akiknek a tanítások és a fegyelem segítségével meg kellett tanulniuk uralkodni az érzéseiken. 25 évesen pedig a férfinak el kellett döntenie, hogy készen áll-e a világról való lemondás nagy fogadalmát letenni.
Ha nem, akkor meg kellett házasodnia, de a házasságon belül is csak ritkán, és kizárólag gyermeknemzés céljából volt megengedett a testi intimitás férj és feleség között. A fogamzásgátlást bűnös dolognak tartották, ahogy tulajdonképpen a nem gyermeknemzési céllal történő együttlétet is.
A nemi izgalomhoz pedig úgy kellett viszonyulni, mint egy szúnyogcsípéshez: minél kevésbé foglalkozol vele, annál hamarabb elmúlik magától. A férfiak és nők közötti szabad társalgás, az iskolákban való koedukáció szintén tilos volt. Még az ellenkező nemű rokonokkal sem illett különösebben érintkezni.
A hagyományos indiai kultúrában, hogy a friss házasok elkerüljék a véletlen intimitást, az idős anyák vagy nagymamák velük egy szobában aludtak. Úgy tartották továbbá, hogy a feleség a saját férje jelenlétében nem nézhet a szemébe és nem nevethet, mivel ez könnyen az érzékek nemkívánatos felizgatásához vezethet.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: