A történelem legfélelmetesebb „minőség-ellenőrzése”.
Képzeld el, hogy férjezett nőként új életet kezdesz. Vége a lakodalomnak, a vendégek hazamentek, a gyertyák leégtek. De ahelyett, hogy a férjeddel élnél tovább, elvezetnek… az apjához.
Így nézett ki a szokás néhány ősi kultúrában, ahol ez teljesen elfogadott volt. Ami ma számunkra a személyiség undorító meggyalázásának tűnik, azt akkoriban szentnek, sőt, a házassági szertartás kötelező elemének tartották.
Ez nem valamiféle eldugott, egzotikus közösség ritka hagyománya volt. Az „első éjszaka jogának” szertartását, amelynek keretében a vőlegény apja szexuális jogokat formált a menyasszonyra, Mezopotámiától Szibériáig feljegyezték, a családi hagyományokra, a „tisztaságra” és a „termékenységre” hivatkozva.
Itt nem elszigetelt perverziókról van szó, hanem intézményesített, vallási és kulturális indoklással alátámasztott gyakorlatokról.
Az „első éjszaka” jelensége
Az ősi Mezopotámiában, a körülbelül i. e. 2000-ből származó agyagtáblákon egy különös házassági rituálét írnak le. A vőlegénynek egyfajta „termékenységi teszten” kellett volna átesnie a menyasszonnyal, de a nőt először a vőlegény apjának „adták át” – állítólag azért, hogy az apa ellenőrizhesse a lány gyermeknemzési képességét.
Nem pusztán egy kukkoló beavatkozásról volt szó. Ezt szent kötelességként tálalták: meg kellett győződni arról, hogy az asszony képes lesz egészséges fiúkat szülni. Nem a férj, hanem az após fért hozzá először, állítólag azért, hogy megáldja a frigyet és biztosítsa a vérvonal fennmaradását.
Egyes szibériai nomád törzseknél ez a szertartás misztikus színezetet öltött. A vőlegény családjának legidősebb férfija „vette át” a menyasszonyt, hogy erőt és védelmet adjon át neki, állítólag ezzel megáldva a méhét.
De bárhogyan is változott a kulturális „csomagolás”, a lényeg ugyanolyan ijesztő maradt: sem a menyasszonynak, sem a vőlegénynek nem volt beleszólása. Mindez nemzetségfő volt. A levantei sémi törzseknél dívott az após által végrehajtott úgynevezett „szimbolikus defloráció”.
Általában egy idős férfi volt az. Ő „készítette fel” a menyasszonyt a férje számára. Lényegében ez a „család becsületének” álcája alatt zajló szexuális uralkodás volt.
Miért történt mindez?
Ezek a szokások nem a semmiből bukkantak elő. Egy olyan patriarchális világnézet szülöttei, amelyben a nőket tulajdonnak, a szexet pedig az öröklés feletti hatalomgyakorlás eszközének tekintették.
A legtöbb ősi kultúrában a házasságnak semmi köze nem volt a szerelemhez vagy az egyenjogúsághoz. Puszta tulajdonszerzés volt. A férfi, aki menyasszonyt vitt a házához, teljes joggal megtekinthette, „kipróbálhatta” és használhatta, mielőtt a fiának adta volna.
A tulajdonosi logika mellett a termékenységgel kapcsolatos hiedelmek is szerepet játszottak. Úgy vélték, hogy egy tapasztalt, érett, és állítólag spirituálisan is fejlett férfi jobban „nyitja meg” a nőt a gyermekszülésre.
Ezt a cselekedetet nem intimitásként, hanem egyfajta rituális „betanításként” fogták fel. A női test egy szertartás tárgyává vált, amelyet „fel kellett készíteni a hasznosításra”, teljesen megfosztva a nőt az akaratától.
Végezetül, ezek a rituálék a hatalmat szilárdították meg. A férj apja az új nő birtokbavételével erősítette meg a ház feletti uralmát. Ez mindenkit, beleértve magát a vőlegényt is, arra emlékeztetett, hogy ki a család igazi feje. Ezzel biztosították, hogy a fiatalok mind érzelmileg, mind jogilag háttérben maradjanak.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: