Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni a Habsburgok dinasztiáját. Az utolsó képviselőjük, II. Károly, számos fizikai és szellemi fogyatékossággal született, csak 8 éves korában tanult meg járni, és 38 éves korában halt meg.

Vagy emlékezzünk a történetre, amely egy szigeten történt 1775-ben. Egy tájfun pusztított a Csendes-óceán déli részén található Pingelap-atollon, és a lakosságot 20 főre csökkentette! Ennek az apró embercsoportnak kellett a sziget összes mai lakosának ősévé válnia. A 20 szigetlakó egyikének volt egy színtévesztő génje.
Ez a genetikai betegség átöröklődött a következő generációkra. Ennek köszönhetően a sziget a „Színtévesztők szigete” nevet kapta, mivel minden tizedik helyi lakos színtévesztésben szenved.

Még ezeket a szörnyű kockázatokat is figyelembe véve, ha a túlélők elég gyereket szülnek, van esély arra, hogy néhányan egészségesek lesznek. De mi van, ha a beltenyészet (a rokon egyedek párosításának rendszere) évszázadokig folytatódik?

Tudományos szempontból a Föld újranépesítése mindössze két emberrel abszolút lehetetlen. Ha két ember testvér (még ha unokatestvér is), a következő generációk óriási egészségügyi problémákkal szembesülnek.

Az elmúlt száz évben az emberek száma a Földön hatszorosára nőtt (1,5 milliárdról 8 milliárdra), de ez az orvostudomány és a higiénia fejlődésének köszönhető. Ha az egész népesség egyetlen genetikai vonala csak Ádám és Éva vonala lenne, akkor elkerülhetetlenül különböző genetikai rendellenességek jelennének meg.

Ahhoz, hogy a jelenlegi állapotunkig fejlődhessünk, és hogy elkerüljük a vérfertőzés miatti rendellenességeket, több népességcsoport génjeire van szükség, nem csak egyre.

Ezért az ősökről szóló történetet érdemes inkább legendaként kezelni, amely segíthet feltárni a morális dilemmákat, és nem megtörtént eseményként és valós magyarázatként az emberiség eredetére.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: