1947-ben egy olyan sziluett vágott át Kalifornia egén, amely nem illett bele akkori kor légiközlekedésének világképébe.
Törzs nélkül, farok nélkül, mintha csak idegenek alkották volna. Ez volt a Northrop YB-49 – a „repülő szárny”. Egy gép, amelytől a katonáknak végigfutott a hátán a hideg. És nem csak a lelkesedéstől.
Ma, amikor a B-2-es és a jövőbeli B-21 Raider lopakodó bombázók hangtalanul átsuhannak a konfliktusövezetek felett, nehéz elhinni, hogy már majdnem 80 évvel ezelőtt egy ember kitalálta ezt a formát – Jack Northrop. Az ő „repülő szárnya” technikai csodává vált, de egyben a politikai játszmák, a félelem és… az emberi korlátoltság áldozata is lett.
Miért „repülő szárny”? Egy elv, ami megelőzte a tudományt
Az ötlet a maga egyszerűségében szinte zseniális volt: megszabadulni minden felesleges dologtól. A farok, a törzs, a függőleges vezérsíkok – mindez növelte a légellenállást, és láthatóvá tette a gépet a radarok számára. Egy „szárnynál” viszont az egész test egyetlen hatalmas szárny. Az eredmény: nagyobb sebesség, gazdaságosabb üzemanyag-felhasználás, kisebb radarészlelhetőség.
De a múlt század 40-es éveiben ez sci-finek hangzott. Senki sem tudta, mit kezdjen vele.
Az északi változás szele: hogyan készült az YB-49
Jack Northrop nem egyszerűen repülőket épített – megpróbálta megváltoztatni magát a repülés filozófiáját. Az 1940-es években a cége, a Northrop, javasolta az USA Légierejének az YB-35 projektet dugattyús motorokkal. Később ez átalakult a sugárhajtású YB-49-essé.
Ez volt a világ első, „repülő szárny” elrendezésű sugárhajtású stratégiai bombázója. Képes volt 800 km/h sebességre, 15 kilométernél magasabbra emelkedett, óriási hatótávolsága volt és… szinte láthatatlan maradt a radarok számára.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: