A poklot megjárt versenypálya: Az autósport legsötétebb napja

Mike Hawthorn, aki egy Jaguar D-Type volánja mögött ült, a vezetésért folyó harc hevében figyelmen kívül hagyta a mérnökei jelzéseit, akik a boxkiállásra hívták. A verseny lázában tovább száguldott teljes sebességgel.

Amikor Hawthorn egy körrel később újra feltűnt a láthatáron, nyilvánvalóvá vált, hogy a csapata utasításai ellenére ezúttal sem áll szándékában lassítani.

Azonban közvetlenül a boxutca bejárata előtt a pilóta mégis úgy döntött, hogy hallgat a mérnökeire, és hirtelen lefékezett. Innentől az események tragikus fordulatot vettek:

• A Jaguar D-Type pilótája, Mike Hawthorn élesen fékez és a boxutca felé kanyarodik.
• Az Austin-Healey pilótája, Lance Macklin, akit Hawthorn éppen megelőzött, hogy elkerülje az ütközést a Jaguarral, balra húzódik.
• Ebben a pillanatban balról, több mint 240 km/h sebességgel érkezik a Mercedes pilótája, Pierre Levegh.
• Levegh elkapja Macklin Austin-Healey-jét – és a Mercedes a levegőbe repül, majd teljes erővel a pálya melletti töltésbe csapódik.
• A darabokra hulló Mercedes a nézők tömegébe repül, mindenkit megölve, aki az útjába kerül.
• Ezzel egy időben tűz üt ki.
• A pályamunkások elkezdték oltani a tüzet, nem tudva, hogy a Mercedes 300SLR-ben használt magnézium vízzel érintkezve hidrogént szabadít fel, ami úgy ég, mint a rakéta-üzemanyag.
• A tűz azonnal több száz négyzetméteres területre terjedt ki, és két órán át szüntelenül tombolt.

Ennek a szörnyű balesetnek a következtében a helyszínen több mint 80 ember vesztette életét. Ez a hivatalos statisztika. A nem hivatalos adatok szerint, a helyi temetkezési vállalatoktól aznap több mint 200 koporsót rendeltek Le Mans-ból.

Megdöbbentő, hogy a katasztrófa és pilótájuk halála ellenére a Mercedes nem állította le a versenyt. Csak két órával később, az újságírók és – ahogy ma mondanánk – a közvélemény nyomására adtak utasítást a Mercedes főnökei a két megmaradt autónak, hogy hajtsanak a boxba.

A győztes pedig Mike Hawthorn lett, akivel az egész kezdődött, és váltótársa, Ivor Bueb a Jaguar csapatából.

Az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa után fontos változások történtek az autóbiztonság terén: az első ülésekbe biztonsági öveket kezdtek szerelni, a nagyobb szilárdság érdekében javították a karosszéria szerkezetét, elválasztó korlátok jelentek meg a pályákon, betiltották a veszélyes anyagok, például a magnézium használatát, és szigorították a nézők védelmére vonatkozó szabályokat a versenyeken.