A németek csak 1943-ban jöttek rá, hogy baj van a tankjaik szürke festékével – miért váltottak, és miért lett először szürke?

A németek szürke, az oroszok zöld tankokkal támadtak.

Mint kiderült, nemcsak azok a varrónők törtek borsot a németek orra alá, akik olyan hideg egyenruhát varrtak, amelyben csontig fagytak a kegyetlen februári fagyokban, hanem a mázolók is, akik szürkére festették a német tankokat.

Hogyan alakult úgy, hogy a német tankok szürkék lettek, és mondhatni álcázás nélkül vonultak a csatatérre? És a legfontosabb – miért pont ezt a színt választották? Pontosan erről szeretnénk ma mesélni neked.

Minden ország haditechnikáját valamilyen különleges módon festik le. Ennek két elég fontos oka van.

• Az első – a festék megóvja a fémet a korróziótól és meghosszabbítja a harcjármű hatékony élettartamát.
• A második – a megfelelő színválasztás álcázó hatást biztosít. De ha megnézzük, hogyan voltak lefestve például a szovjet és a német tankok a második világháború idején – észrevehetünk egy furcsa dolgot. A Szovjetunióban jellegzetes zöld színűre festették őket, míg a németek szürkéken közlekedtek.

És ez azért érdekes, mert nem különböző helyeken harcoltak – hanem ugyanazokon a területeken, egymás ellen. A logika szerint pedig az álcázó festésnek mindkét félnél azonosnak kellett volna lennie.

Joggal merül fel a kérdés: a náciknál talán színvakok döntöttek a tankok színéről, akik nem értették, mi lenne a jó választás? Dehogyis! Akkor mégis miért pont a szürke mellett döntöttek?

Minden a tervezésen múlt

Azért tehát, hogy megnehezítsék az ellenség számára a tank felderítését, és a lehető legproblémásabbá tegyék annak követését és a célzást – a tankot a környezet színére kell festeni.

Ráadásul már a gyártási szakaszban készült alapfestésnek is az álcázást kell szolgálnia – arra az esetre, ha a harcok során a később felvitt festék esetleg nem tartana sokáig. Ezt a színt attól függően választották ki, hogy milyen körülmények között tervezték a harci cselekményeket folytatni.

Mi volt a szovjet emberek szülőföldje? Igen – erdők és mezők! Ők a nyílt mezőn – egyszerűbben szólva a természetben – készültek megütközni az ellenséggel. A Szovjetunióban a tanktervezők pontosan ugyanígy gondolkodtak. Ezért a gyári festés alapszíne a 4BO volt – egy zöld árnyalat, amely megfelelt az orosz tájak alapszínének.

A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb: