Már nem tanúsított ellenállást. A manyatta sötétjében Corinne csak két fehér szempárt látott, hallotta férje nehéz lihegését, és érezte a khat szagát. Csodálatos maszáj harcosa korántsem bizonyult olyan csodálatosnak, mint ahogy várta!
1960. június 4-én Frauenfeldben, a svájci Thurgau kanton fővárosában, egy Hofmann vezetéknevű német üzletember családjába egy kislány született. A kicsi édesanyja egy francia nő volt, Svájcban az ilyen nemzetközi házasságok meglehetősen gyakoriak.
Az újszülöttet Corinne-nak nevezték el. A kislány anyagi szempontból jómódú gyermekkorát töltötte, de pszichológiai téren Corinne nem volt boldog. Az iskolában ő volt a „fekete bárány”, és a felsőbb osztályokban, amikor minden kortársának már barátja volt, a lány magányos volt.
Az iskola befejezése után Corinne Glarus kantonba ment, hogy közgazdaságtant tanuljon. A főiskolán a lánynak traumatikus élménye volt egy nála jóval idősebb, nős tanárral való szerelmi kapcsolatban.
1981-ben, 21 éves korában Corinne Hofmann saját használt esküvői ruha üzletet nyitott.
Corinne üzlete meglehetősen sikeresnek bizonyult, de a fiatal nő másról álmodott – utazni szeretett volna, valamint könyveket írni, sikeres írónő lenni.
1985-ben Corinne megismerkedett egy svájci férfival, Marcóval, aki a barátja lett. A fiatalok együtt bejárták egész Európát, majd 1986-ban Kenyába utaztak. Afrika Corinne régi álma volt.
Útközben a fiatalok összevesztek: Corinne-t felzaklatta, hogy Marco a légiutas-kísérőnek csapta a szelet. Egy ponton Hofmann botrányt rendezett a fedélzeten.
Zaklatottan érkeztek Kenyába. Röviddel a megérkezés után Corinne, Marcót nem víve magával, elment egy kirándulásra a szamburu harcosok egyik falujába. A szamburuk a maszájokkal rokon pásztornép, akik Kenya középső, száraz vidékein, kis falvakban élnek.
A kiránduláson a fiatal nő meglátott egy fekete bőrű harcost – magas, széles vállú, magabiztosságot sugárzó férfit.
A férfit Lketinga Leparmoriónak hívták. Corinne első látásra beleszeretett. Néhány órán át a fekete bőrű férfi és a fehér bőrű nő gesztusokkal kommunikált, majd Hofmann Nairobiba utazott.
A szállodában Corinne közölte Marcóval, hogy elhagyja. Másnap Hofmann visszatért Svájcba, és eladásra kínálta minden vagyonát.
1987-ben Corinne visszatért Kenyába. Célja az volt, hogy megtalálja Lketinga Leparmoriót és feleségül menjen hozzá.
Ez nem bizonyult nehéznek: Lketinga ugyanabban a faluban tartózkodott, és várta fehér bőrű szerelmének visszatérését.
1988-ban Leparmorio rokonainak és a falu véneinek áldásával hagyományos afrikai esküvőt tartottak. Corinne felvette férje vezetéknevét, és hamarosan kenyai állampolgárságot kapott.
Az ifjú pár Lketinga édesanyjának manyattájában telepedett le. A manyatta a kenyai maszájok hagyományos háza.
A szerkezet fából készült oszlopokból áll, amelyeket fűvel borítanak. A fűre felülről agyag- és tehénürülék-réteget visznek fel.
Corinne Hofmann pontosan egy ilyen házban telepedett le. Az anyósa megígérte a menyének, hogy külön lakhelyet épít neki.
Corinne megtanulta, hogyan kell szamburu nőként élni. A svájci nő fát gyűjtött, esővizet szerzett.
Hamarosan Hofmann egy kis boltot nyitott a faluban, ahol élelmiszereket, vizet, háztartási cikkeket árultak – mindezt Nairobiban vásárolták és onnan szállították a távoli szamburu faluba.
1989-ben Corinne egy kislánynak adott életet, akinek a hagyományos kenyai Napirai nevet adták.
Az élet az afrikai faluban nem bizonyult olyan romantikusnak, ahogy Corinne elképzelte. A svájci nő több súlyos betegségen esett át, többek között malárián is.
Lánya születése után a férjével való kapcsolata is megromlott. Lketinga hihetetlenül féltékeny lett, feleségét számos megcsalással gyanúsította. Corinne így emlékezett vissza:
„Afrikaiasan durván szeretett, hiszen itt szokás a nőt a férfi tulajdonaként kezelni. De mégis igazi szerelem volt.”
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: