Félelem és rettegés a királyi üvegdarabok miatt.
Manapság gyakran elcsodálkozunk, mikor hallunk róla, hogy az Egyesült Arab Emírségekben például a tolvajoknak levágják a kezét a lopásért. A nemi erőszaktevőknek Dubajban szintén levágnak valamit, csak nem a kezüket.
Afganisztánban egy erőteljesebb sértésért könnyen lefejezés járhat. ,,Micsoda borzalom, hát hogy lehet így élni?” – kérdezhetjük.
Ha azonban beletekintünk egy kicsit a múltba, hamar rájövünk, hogy Európában sem volt sokkal „vidámabb” az élet nem hogy a középkorban, de még a felvilágosultabb újkorban sem. Ha túl szépnek születtél, és a szomszédasszony megirigyelte, máris máglyán égethettek el.
Ha úgy döntöttél, hogy fogsz egy nyulat az erdőben, könnyen börtönbe kerülhettél 5 évre a vadászterületek megrongálásáért. Mindenki elkapta a pestist, te viszont nem, mert kezet mostál és nem ittad meg a piszkos vizet – a szomszédok feljelenthettek, hogy varázsló vagy, és ismét máglya általi halálra ítélhettek.
Apropó, pestis.
Elég vacak egy betegség volt. Senki sem tudta, honnan jött, miért jött, a lakosság találgatott, hogy ez a szaracénok mesterkedése, isteni büntetés, stb. Ennek következtében a máglyák irigylésre méltó gyakorisággal lobbantak fel a városi főtereken.
Arra pedig, hogy netalántán gyakrabban kellene mosakodni, vagy esetleg nem kezet fogni mindenféle szembejövő jöttmenttel, még senki sem gondolt akkoriban. Így aztán ez a kellemetlen dolog kábé Európa felét kiirtotta. Az emberek tehát teljesen jogosan féltek tőle – mondhatni.
De volt az öreg Európában egy másik betegség is, amitől még jobban féltek, mint a szokásos pestistől. A tífuszról, a vérhasról vagy a mosatlan gyümölcsöktől eredő hétköznapi hasmenésről nem is beszélve – ezek csak gyerekjátékok voltak abban az időben, bár szó mi szó, ezek sem segítették előre az európai népességnövekedést.
Ezt a rettegett betegséget üvegpestisnek hívták.
És még csak nem is az emberek betegedtek meg benne.
Ráadásul összesen csak 3 emberéletet követelt. HÁRMAT!!!!!
Ez még a statisztikai hibánál is kevesebb.
De mindenről szép sorjában.
A XV. században Európában fellendült az üveggyártás. Míg korábban Velencéből, Ázsiából, Keletről hozták, addig a tizenötödik század környékén az európaiak végre elkezdtek többé-kevésbé normális üveget előállítani. Azonnal megjelentek a mesterek, akik elkezdtek specializálódni és „különleges” edényeket gyártani a legtehetősebb társadalmi rétegnek.
Vagyis a hétköznapi embernek egyszerű átlátszó vagy zavaros üveg járt, a nemeseknek, gazdagoknak, papoknak, és főleg a királyoknak és nagy feudális uraknak azonban ez az üveg nem volt megfelelő. Számukra különleges edényeket készítettek, vagy színes művészi üvegből, vagy ólom-oxiddal derített üvegből.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: