Létezett egy hajó, az MS Explorer. Ez egy antarktiszi expedíciókra épített tengerjáró volt. És bár megerősítették a jeges vizeken való közlekedésre (úgynevezett „jégtörőnek” számított), a hajóteste nem felelt meg a modern jégosztály-szabványoknak.
2007-ben a hajó egy úszó jégtáblával ütközött a Déli-Shetland-szigetek térségében, és a vízvonal alatt léket kapott. A megerősített szerkezet nem mentette meg – a hajó kevesebb mint egy nap alatt elsüllyedt. Sok szakértő rámutatott, hogy a felső fedélzetek erősségére helyezték a hangsúlyt, de a hajótest alsó részén hiányzott a jéggel szembeni valódi alkalmazkodóképesség. A végeredmény még rosszabb lett. A szerkezet úgy viselkedett, mint egy harmonika, amely az egyik oldalon nyúlik, a másikon pedig nem.
Az interneten sok érdekes videó kering, amelyeken látható, ahogy a többtonnás monstrumok vihar közben úgy hajlonganak, mint egy papír gyümölcsleves doboz. Gyakran éppen ez menti meg őket a pusztulástól.
Amikor a viharos hullámok a hajótestnek csapódnak, az nem marad teljesen egyenes, hanem éppen ellenkezőleg, hajlik és görbül, mint egy hosszú fémlemez. A hajótest rugalmassága a hajóépítés egyik legfontosabb paramétere.
Hosszú hullámokkal találkozva a hajó testét a felhajtóerő változása irányítja: ha a hullámhegy a hajó közepén van, akkor a közepe felfelé hajlik, a két vége pedig lefelé. Ha a hullámhegy az orron és a taton van, akkor a közepe lesüllyed, a hajótest pedig meghajlik. Ezeket a ciklikus hajlásokat csavarodással járó hajlás kíséri, ami olyan feszültségeket okoz, mint amilyenek a hidakat vagy a repülőgépszárnyakat érik turbulenciában.
Néha a hajó szó szerint „ringatózik”, az egész hajótest többször fel-le hajlik, és még a belső folyosók – például a szervizfolyosók – is hullámzónak tűnnek, jellegzetes jobbra-balra és előre-hátra görbülettel.
Ha a hajótest túl merev, nem fog meghajolni, és eltörhet. Éppen ezért, az intuícióval ellentétben, a mérnöki tervezés alapja nem a maximális szilárdság, hanem a szilárdság, a képlékenység és a rugalmasság egyensúlya. Más szavakkal: egy számított kompromisszum az összes mechanikai tulajdonság között.
A hajónak nem kell abszolút erősnek lennie. Pontosan annyira kell erősnek lennie, amennyire a rendeltetése megköveteli. A túlzott szilárdság nem előny, hanem tervezési hiba.
Ezért a hajóépítésben, mint minden mérnöki területen, nem a maximalizálás, hanem az optimalizálás a fontos.
Minden, ami túllép az ésszerűség határain – még ha szupererő is –, az gyenge láncszemmé válhat.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: