De néhány nappal a szökés előtt áthelyezték egy másik helyiségbe, ezért hősünk egy másik rabbal, Balbi atyával, egy hitehagyott pappal együtt szökött meg.
Szabadulása után Casanova ismét útra kelt. Párizsba menekült, ahol új pártfogóra talált – a külügyminiszterre. Az államnak kétségbeesetten szüksége volt a pénzre, Casanova pedig kitalálta a világ első állami lottóját.
Az ötlet sikeresnek bizonyult: a jegyekből származó bevétel mellett Casanova okkultizmussal is pénzt keresett, alkimistának adta ki magát. Úgy vélte, hogy a bolondok becsapása egy okos emberhez méltó dolog. Ügyfelei között olyan híres személyiségek voltak, mint Pompadour márkiné, Saint-Germain gróf és Jean-Jacques Rousseau.
De Casanova nem csak a felsőbb társaságra koncentrált: sok időt töltött cselédekkel, táncosnőkkel és színésznőkkel. Az európai városokban töltött idő alatt a ravasz csábító és kalandor hírnévre tett szert, mindenki tudta, hogy a szerelmi kalandjaira és szerencsejátékokra mesés összegeket költött.
Giacomo Casanova Oroszországban is járt – a hős szerető Moszkvába és Szentpétervárra látogatott el (emlékirataiban azt állítja, hogy személyesen bemutatták a cárnőnek). Ahogy Giacomo a naplójában írta, az orosz nők meghódították őt a jellemükkel.
Úgy vélte, hogy az orosz szépségeknek csak egy dolog hiányzik – a hadsereg vezetése. Így Casanova számos történelmi esemény tanúja volt, és sok kiemelkedő személyiséggel ismerkedett meg ebben a korban (a porosz királlyal, Mozarttal…).
Casanova nem volt házas, de ez nem akadályozta meg abban, hogy házasságon kívüli fiai és lányai szülessenek. Egyikük Leonilda volt, aki egy bizonyos Lucrezia Castellivel folytatott viszonyából született. Nápolyi tartózkodása alatt Casanova véletlenül megismerkedett egy fiatal szépséggel. Nem sejtve, hogy ő a lánya, majdnem a szeretőjévé tette. De amikor megtudta, bölcsen lemondott erről az ötletről.
Élete utolsó éveit magányosan töltötte, visszavonulva Waldstein gróf kastélyába, ahol könyvtárosként dolgozott. Itt döntött úgy Casanova, hogy megírja emlékiratait (12 kötet!), és ennek szentelte élete hátralévő részét.
„… Casanova hódításainak száma (122 nő 39 év alatt) valószínűleg csak egy nagyon szigorú erkölcsű családapát döbbentene meg igazán. Persze, Stendhal és Puskin nőügyeinek listája rövidebb, és a kor híres, „erotikusnak” nevezett regényeiben sincs ennyi hősnő, de ha jobban belegondolunk, tényleg olyan sok ez a 122 nő? Végülis évente átlagosan csak három szerelmi kalandot jelent…”
Részlet az emlékiratok bevezetőjéből.
Casanova 73 éves korában halt meg. Élete során sokféle szerepet öltött magára: volt színész, zenész, katona, politikus, alkimista, szabadkőműves, rendező… De a fő munkája a ravasz csábítás és a csalás volt.
A történészek elismerik, hogy Casanova emlékirataiban vannak pontatlanságok, de a történet váza valósághű. Az emlékeknek köszönhetően feltételezhető a nők száma – legalább 120, de a szerző több helyen a sorok között utal a férfiakkal való kapcsolataira is.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: