Hatalmas a kontraszt a két szomszédos szigetország között.
Engem, mint történelemben és földrajzban jártas embert, gyakran kérdeznek – miért repülnek az emberek a napfényes Dominikai Köztársaságba nyaralni? A szomszédos Haitin viszont nemhogy egyetlen turista sincs – de a gyerekek konkrétan éhen halnak.
De nem is kell ennyire szélsőséges eseteket említeni! Elég annyit mondani, hogy Haiti negyedik legnagyobb városa, Cap-Haïtien, a maga 500 ezer lakosával, a mai napig nem rendelkezik csatornázással és vízellátással.
A helyiek a kutakból veszik a koszos vizet, és vödrökben cipelik haza. A hulladékot pedig egyszerűen szétszórják zacskókban az utcákon. Egy hatalmas szeméttelep a szabad ég alatt, ahol mosdatlan, mezítlábas kölykök mászkálnak…
Most pedig beszéljünk arról, hogy mi okozza ezt az elképesztő kontrasztot a két szomszédos ország között.
Igen, valójában mindkét köztársaság ugyanazon a szigeten található – Hispaniola („kis Spanyolország”). És mindkettő korábban európai gyarmat volt. De minden másban rengeteg a különbség, szörnyen sok!
Különböző korábbi tulajdonosok
Kezdjük azzal, hogy Haiti eredetileg francia gyarmat volt. A franciák arról voltak híresek, hogy a tengerentúli birtokaikból az utolsó cseppig mindent kisajtoltak.
Nagyon keveset törődve a helyi lakosok jólétével. Különösen a rabszolgákéval, minek sajnálni őket. Apres nous le deluge – utánunk az özönvíz, röviden!
Sőt, Franciaország 1804-ben még egy hatalmas összeget is lecsalt a fiatal köztársaságtól a szabadságért cserébe – több mint 60 millió frankot. Azaz, nagyjából Haiti teljes éves jövedelmét.
Ezt a gazdasági lyukat a haitiak a mai napig nem tudták betömni. A franciák pedig még a 2010-es szörnyű földrengés után sem voltak hajlandóak visszaadni nekik a pénzt, ami közel 300 ezer ember életét követelte.
Haiti történelme során ráadásul a „fehér” szomszédok részéről is erős politikai diszkriminációt szenvedett el. A gazdag országok nem vették komolyan a köztársaságot, az európaiak nem akartak üzletelni a volt rabszolgákkal.
Az amerikaiak a 20. század elején egyenesen két évtizedre átvették itt a teljes hatalmat, és sikerült kiirtaniuk az éppen csak megszületett helyi elitet. Aztán a legelvetemültebb elnököket támogatták.
Mint például François Duvalier-t (Papa Doc), a kegyetlen diktátort, aki az 1950-es évektől a 1970-es évek elejéig uralkodott. És aki több mint 40 ezer honfitársát ölette meg macsétával. A fia, Baby Doc, egyébként elmenekült Haitiről, nem felejtve el magával vinni az egész ország költségvetését.
Maguk a haitiak is rendkívül utálták az európaiakat és az amerikaiakat mindig is. A mai napig kétségbeesetten elutasítják, hogy beleszóljanak a dolgaikba, még a legjobb szándékkal sem. Hátha a fehérek megint rabszolgasorba taszítják őket.
A Dominikai Köztársaság viszont korábban spanyol birtok volt. A spanyolok – bármilyen furcsa is – gondosabb gazdának bizonyultak. És sokkal többet törődtek a tengerentúli gyarmataikkal.
A dominikaiak a 19. század közepén nyerték el szabadságukat, megszabadulva az európai uralomtól és a haiti megszállástól. A vérrel kivívott szabadságot a Dominikai Köztársaságban rendkívül nagyra értékelik, a helyiek egyszerűen imádják az országukat, földi paradicsomnak tartják (és valószínűleg így is van, ezt megerősíthetem).
Így alakult, hogy a Dominikai Köztársaság ma a nyugodt, luxus tengerparti nyaralás szinonimája. Haiti pedig a nyomoré, a zombiké és a vudu kultuszé.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: