„Ennek az embernek nincs arca” mondták a hegymászók, amikor egyedül visszatért a táborba.
A 49 éves amerikai patológus, Beck Weathers 1996-ban elindult, hogy valóra váltsa az álmát. Pénzt gyűjtött a drága expedícióra, hogy egy csoport tagjaként megmássza a Mount Everestet.
De 1996. május 10-ről 11-re virradó éjszaka katasztrófa történt, amikor az Everest-expedíció tagjai hóviharba kerültek, és sorra életüket vesztették.
A világ legmagasabb pontjának megmászása rendkívül nehéz feladat. Az extrém körülmények között a hőmérséklet -60 °C-ra is csökkenhet, erős szél fúj, kevés az oxigén, ráadásul veszélyes a napsugárzás is.
És ami a legfontosabb: teljesen hiányzik a külső segítség. A helikopterek nem tudnak ilyen magasságba emelkedni, mert túl ritka a levegő.
Senki sem garantálhatja, hogy feljutsz a csúcsra. Bizonyos mértékig ez egy szerencsejáték. Ha nagyon peched van az időjárással, akkor sem a felszerelés, sem a csoporttársaid nem menthetnek meg. Bizony, itt még a társaid sem mindig tudnak segíteni, mert nekik sincs erejük a természettel vívott harcban.
A legrosszabb, hogy az időjárást csak bizonyos valószínűséggel lehet előre jelezni. Bármikor kitörhet egy hirtelen vihar, ami akár lavinát is okozhat.
Az Everesten többször is előfordult már a hegymászók tömeges halála. A holttestek eltávolítása pedig technikailag nehéz, ezért sokan örökre ott maradnak. Mármint szó szerint, a fagy ugyanis megakadályozza a bomlásukat.
De térjünk vissza hősünkre, akinek csodával határos módon sikerült túlélnie a katasztrófát.
Weathers nem csak hobbiból kezdett hegyet mászni. Ez a nehéz sport segített neki leküzdeni a folyamatos depressziót. De egyre magasabbra kellett tennie a lécet, egyre nehezebb csúcsokat kellett meghódítania.
Végül Weathers elhatározta, és 1996 tavaszán egy csoport tagjaként elindult, hogy meghódítsa a bolygó legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet.
Eddig semmi sem vetített előre bajt. Beck Weathers azonban rosszul érezte magát. Nem sokkal az expedíció előtt rövidlátás-műtéten esett át. És feltehetően a nagy magasságban az ultraibolya sugárzás hatására átmenetileg megvakult.
A csoport vezetője, az új-zélandi hegymászó, Rob Hall azt javasolta Weathersnek, hogy várjon egy kicsit. Ez azon a magasságon történt, ahol körülbelül még 400 méter volt hátra a csúcsig.
Hall megígérte, hogy visszajön érte, és segít neki lejutni a táborba. De Hall nem tért vissza, mert meghalt.
Azon a végzetes éjszakán a hegymászócsapat hóviharba került. A csapat tagjai 18 órán keresztül haltak meg sorra egymás után, köztük a csoport vezetője is.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: