A japán kamikaze pilóták a második világháború végének igazi jelenségévé váltak.
Alig kiképzett, fiatal fiúk ültek a harci repülőgépek pilótafülkéjébe. És a császár dicsőségére bátran egyenesen az amerikai hajóknak vezették bombákkal megrakott gépeiket… Ebben sokat segített nekik ősi mentalitásuk – az uralkodójuk isteni eredetébe vetett végzetes hitük.
A japán kamikazék először 1944 végén, a Fülöp-szigetekért vívott csatában mutatkoztak be. Hihetetlenül hatékony fegyvernek bizonyultak, amely rettenetes félelmet keltett az amerikaiakban. Majdnem meg is fordították a csata kimenetelét. A kamikazékat később is bevetették.
A kamikaze osztagokat a híres japán admirális, Takijirō Ōnishi hozta létre. A „tengeri farkas” röviden és világosan így indokolta döntését: – A jelenlegi körülmények között egyszerűen nem látok más módot az ellenség megállítására.
Ezek a fickók a nevüket az úgynevezett „isteni szél” (神風 kami-kaze) tiszteletére kapták, amely a 13. században megsemmisítette Kubiláj mongol kán flottáját, amikor az a Japán-szigetek meghódítására készült. Mára maga a kamikaze szó mindenféle öngyilkos merénylőre használt köznévvé vált. Még az utakon száguldozó vakmerő sofőrökre is gyakran használják.
1944–1945-ben a japánok összesen körülbelül 4 ezer kamikazét képeztek ki. Háromezret a haditengerészet, további nagyjából ezret pedig a szárazföldi hadseregből. Voltak, akik önként jelentkeztek kamikazénak a propaganda hatására, amely arra buzdított, hogy halj meg a szeretett császárért és a csodálatos Japánért.
Mások így próbálták jóvátenni valamilyen súlyos szégyenüket vagy bűncselekményükért járó büntetést kerültek el. Megint másokat egyszerűen a parancsnokság kényszerített rá.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: