Élet és halál között: A barlangász, aki a föld mélyén találkozott a végzetével

Egyetlen mozdulat – és a tested hirtelen beszorul a sziklák közé, mintha egy óriási présben lennél.

„Ez nem lehet komoly” – villan át rajtad az első gondolat, de a kísérlet, hogy visszarántsd magad, csak ahhoz vezet, hogy még szorosabban beszorulsz. A szíved hevesen ver, a dobogása zúg a füledben. A nyelved a szomjúságtól azonnal a szájpadlásodhoz tapad, és bár hallod magad előtt a vízcseppeket, nem éred el őket.

„Persze, hogy kimentenek” – gondolta John Edward Jones, amikor beszorult a Nutty Putty-barlangba, miközben annak egy feltáratlan zugát próbálta felderíteni. És mentették is. Biztosan meg is mentették volna, ha nincs egy tragikus véletlen. Ez a véletlen örökre eltemette a barlangászt a szűk járatban, olyannyira, hogy a mentőcsapatok még a holttestét sem tudták a felszínre hozni, inkább berobbantották a bejáratot, a barlang egy részét pedig örökre sírhellyé változtatták.

A Szülőcsatornán át az Alvó Szellem Csarnokába

Az amerikai Utah államban található Nutty Putty-barlangot 1960-ban fedezték fel, és hamar híressé vált a nagy földalatti termekbe vezető, szűk és kanyargós járatainak bőségéről. Fiatal és tapasztalt barlangászok ezrei kutatták, újabb és újabb átjárókat, termeket és földalatti tavakat felfedezve. Mivel sok járat alacsony boltozatú, kanyargós üregekre hasonlított, nem volt ritka, hogy valaki beszorult. A mentőcsapatok minden alkalommal a helyzet magaslatán álltak, sőt, kidolgoztak egy egyedi, csigákból és görgőkből álló rendszert, amellyel ki tudták húzni a pórul járt barlangászt. Azonban minden ilyen művelet (amelyek akár 12–14 órán át is tarthattak) egy vagyonba került az államnak.

Ezért az állam hatóságai 2004-ben lezárták a Nutty Putty-t, hogy kidolgozzanak egy látogatási szabályzatot, amely kérelmek benyújtásához kötötte a belépést, kizárta a nem profikat, és értesítette a mentőket. A barlangot 2009-ben nyitották meg újra, és fél évvel később bekövetkezett a történetének legtragikusabb eseménye.

A 26 éves John Edward Jones-t nem lehetett tapasztalt barlangásznak nevezni. A barlang közelében élt, tinédzserként gyakran leereszkedett oda, de a házasság, a család és a gyermek háttérbe szorította a barlangászat iránti szenvedélyét. Ráadásul a 182 centiméteres magasságához John 92 kilogrammot nyomott – ami nem a legalkalmasabb testalkat a Nutty Putty „patkánylyukainak” felfedezéséhez.

Azonban 2009 szeptemberében gond nélkül engedélyt kapott a barlang látogatására, és a hétvégén elindult oda testvérével, Josh-sal. Ahogy a felesége később visszaemlékezett, John úgy döntött, hogy „feleleveníti a régi időket”, és végigmegy a veszélyes útvonalon az Alvó Szellem Csarnokáig – egy nagy teremig, amelynek körvonalai a térképen egy emberi arcra hasonlítanak. Ide a „Szülőcsatorna” nevű járatrendszer vezetett – szűk, lejtős, egy méter átmérőjű átjárók.

Le a nyúl üregén

Az útvonalon John mászott elöl, a testvére pedig némi távolságot tartva követte. Félúton azonban szörnyű dolog történt – John eltévedt. Az egyik kanyarban rossz irányba fordult, és tovább kúszott, miközben Josh a helyes úton haladt tovább. A helyzet azért volt ijesztő, mert azt a járatot, ahová John bejutott, korábban még soha senki nem kutatta.

A hasadék veszélyesen összeszűkült, de a barlangász biztos volt benne, hogy később kiszélesedik – a térképek is ezt mutatták. Így hát kúszott előre, a csípőjével, a hasával és a karjaival segítve magát, amíg be nem szorult az egyik kanyarulatba. A próbálkozás, hogy visszarántsa magát, nem járt sikerrel, ezért John úgy döntött, előre préseli magát, annál is inkább, mert a kanyar után a járat lefelé lejtett. Erőt vett magán, lecsúszott, és egy pillanat múlva megállt, végleg beszorulva.

Fejjel lefelé találta magát egy 28 centiméter magas és 45 centiméter széles hasadékban (ami alig nagyobb, mint egy elöltöltős mosógép ajtajának átmérője). Egy mély lélegzetvétel következtében a teste még néhány centimétert lejjebb csúszott, és végleg beszorult. Arról, hogy egyedül kijusson, még csak álmodni sem lehetett, de John, miután kezdetben úrrá lett rajta a jeges félelem, megnyugodott. Hiszen mögötte jött a testvére, Josh, aki persze, hogy kihúzza őt.

Josh eközben a helyes úton eljutott az Alvó Szellem Csarnokába, és mivel nem találta ott a testvérét, aggódni kezdett. Elkezdett kimászni, és kétórányi keresgélés után végre meglátta a hasadékból kilógó edzőcipőt. Josh megpróbálta John-t a lábszáránál fogva kihúzni, de csak egy kicsit sikerült feljebb húznia. Amint elengedte a lábát, a test azonnal visszacsúszott a hasadékba.

A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!