A katasztrófák az autóversenyzésben mindennaposak. De ami 1955. júniusában Le Mans-ban történt, az az egész világot megrázta.
Tájékoztatásul: A „Le Mans-i 24 órás verseny” az egyik legrégebbi megbízhatósági autóverseny, amelyet először 1923-ban rendeztek meg Franciaországban. A versenyzők és a csapatok azért küzdenek, hogy 24 óra alatt a lehető legnagyobb távolságot tegyék meg. A Le Mans-i 24 órás verseny az autósport hármas koronájának része az Indianapolisi 500 mérföldes és a Forma-1-es Monacói Nagydíj mellett.
1955. június 11-én emberek ezrei gyűltek össze a Sarthe versenypálya mentén, a Mercedes, a Jaguar és a Ferrari közötti versengés izgalmában. Mindegyik csapat három autót indított. A Mercedes versenyzői a Mercedes 300SLR sportváltozatával álltak rajthoz.
A kitűzött időpontban a verseny elrajtolt. 1962-ig a Le Mans-i versenyzők a rajtnál nem az autójukban ültek, hanem egyenlő távolságra álltak tőlük, és a startpisztoly dörrenésére fejvesztve rohantak a kocsikhoz.
A szervezők így próbálták „kiegyenlíteni” a pilóták esélyeit a rajtnál. Mondanom sem kell, nem voltak ritkák azok az esetek, amikor a pilóták elgázolták egymást a start közben.
Tájékoztatásul: E szabály miatt kezdte a Porsche a gyújtáskapcsolót a bal oldalra szerelni, hogy a pilóta az egyik kezével indíthassa az autót, a másikkal pedig sebességbe tehesse. Ezzel 3-4 másodpercet spóroltak, ami 50 méteres előnyt jelentett.
A verseny tehát elindult, és az első két órában semmi különös nem történt. Minden úgy ment, mint a korábbi években. Még az is megszokott volt Le Mans-ban, hogy a pilóták megtagadták a boxkiállást. Mivel a 24 óra alatti boxkiállások száma összesen körülbelül 30, ezért néhány kört ki lehetett hagyni.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: