A világ legnagyobb kandallója a franciaországi Mont-Saint-Michel szigetén található erődített kastélyban van.
A belsejében könnyen elfér egy csoport kíváncsi turista. Néhány évszázaddal ezelőtt pedig egy egész bikát sütöttek ott nyárson, hogy megetessék a helyi apátságot védő lovagokat. A tűz a kemencében jól felfűtötte a kastély tágas termét.
Honnan szereztek annyi fát, hogy folyamatosan melegen tartsák? És hogyan fűtöttek be ilyen hatalmas építményeket? Erről fogunk ma beszélni.
Ki tudja, hogyan menekültek meg az emberek a hideg elől a versailles-i kastélyban?
„A Napkirály szeret jeges bort inni” – viccelődtek a nemes párizsiak a XVII. század végén Versailles mellett elhaladva. És ez nem XIV. Lajos ízlésbeli preferenciáiról szólt, aki elrendelte, hogy az elővárosi kastélyt alakítsák át az állandó rezidenciájává. Télen tényleg olyan hideg volt ott, hogy a víz megfagyott a poharakban. A francia történész, Georges Lenotre humorosan írta le, hogyan menekültek az udvaroncok a versailles-i hideg elől.
„A irodalmi szalon háziasszonya, Rambouillet márkinő medvebőrt varrt a ruhájára. Luxembourg marsallné egész télen számos különféle melegítő között töltötte az időt. De mindegyiküket felülmúlta Charles Delorme orvos: a kályhán feküdt le aludni, nyolc éjszakai sapkát húzva a fejére, a lábára pedig több pár harisnyát és báránybőr csizmát.”
Éppen akkor terjedt el a társasági hölgyek körében az a szokás, hogy kis kutyákat vittek magukkal az estélyekre és bálokra, a karjukon hordozták őket, sőt, még az asztalhoz is leültek velük. A Károly király spánieleket használt… élő és hordozható melegítőként használta őket.
„Van egy csodálatos XVI. századi festmény – egy fiatal nő, aki lefekszik aludni. Éppen leveszi a harisnyáját, és az ágyán, a párnán összegömbölyödve egy kutya fekszik. Mindenki azt mondja, hogy azért fekszik ott, hogy felmelegítse az ágyát” – mesélte David Carpenter középkortörténész.
Mérnöki hiba
Versailles-ban szigorúan tilos volt a hidegre panaszkodni. A palotában azt mondták: semmi baj, felmelegszel a „Napkirály” sugaraiban. Valójában XIV. Lajos semmiképpen sem akarta elismerni a mérnöki hibáját – csak néhány termet és szobát szerelt fel kandallókkal a takarékosság érdekében. És természetesen ez nem volt elég a hatalmas rezidencia felfűtéséhez.
„A király nem szenvedett a hidegtől, mert a királyt mindig melegítették. Ő az ország legbefolyásosabb embere. Az udvaroncok viszont fázhattak. Láttad Versailles-t? A királyi lakosztály több hatalmas szobából áll, pusztán a király életéhez, az udvaroncok pedig kis kamrákban húzták meg magukat, mert így fizettek azért, hogy a király mellett lehessenek, az ő kényelmükkel nem nagyon törődtek akkoriban” – jegyezte meg David.
Milyen szörnyű kényelmetlenségekkel szembesültek az arisztokraták?
Versailles még így is egy paradicsomi hely volt bármely más középkori európai kastélyhoz képest – magyarázzák a történészek. Hiszen elsősorban egy bevehetetlen erőd, és csak másodsorban egy arisztokrata lakóhely. Ezért a fellegvárakban a biztonság mindig a kényelem fölé volt helyezve.
„Mi egy fényűző és híres feudális urat képzelünk el, egy dicsőséges lovagot, selyemben, drága anyagban, karddal az oldalán. És ő a földek ura, mindenki neki van alárendelve, mindenki meghajol előtte, titokban mindenki gyűlöli és irigyli őt. Egy kastélyban él, és ez a lehető legnagyobb kényelem. Valójában ez azért nem volt teljesen így. A kastély egyáltalán nem volt kényelmes hely” – mondja Ian Kershaw.
A kastélyokat leggyakrabban vízzel teli árkok vették körül, hogy nagyobb esély legyen a lehetséges ostrom visszaverésére. Végül is nyugtalan idők voltak. Ezért a középkori fellegvárak állandó kísérője a csontig hatoló nyirkosság volt. De akkoriban fával fűteni egy kastélyt – enyhén szólva – egyáltalán nem volt okos dolog – vélekednek a szakértők. Az összes hő elkerülhetetlenül távozott volna a lőréseken keresztül.
„A lőréseket nem a fényért vágták, hanem azért, hogy visszaverjék a támadásokat. Egyszerűen azért, hogy észrevegyék az ellenséget, aki kúszik, lopakodik vagy üvöltve fut. És ha nem fut, akkor előre kell látnod az ellenséget, nyomon kell követned és le kell lőnöd őt. Ha valamivel eltakarod a lőrést, és nem látod az ellenséget, meghalsz” – jegyezte meg Kershaw.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: