I. Ranavalona királynő, akit Ranavalo-Manjaka I és Ramavo néven is ismertek, a Madagaszkári Királyság uralkodója volt, amely a 18-19. században létezett Madagaszkár szigetén.
Uralkodásának időszaka, ami egy kicsit több mint 30 év volt, Madagaszkár történelmének egyik legvéresebb időszakának számított.
Nem véletlenül nevezték ezt a kompromisszumképtelen királynőt „Kegyetlen Ranavalonának”… persze a háta mögött. Egyesek zsarnoknak tartották, aki bármilyen áldozatra képes volt saját céljai elérése érdekében. Mások pedig egyszerűen őrültnek nevezték.
Egyébként az őrület talán a legmegfelelőbb szó I. Ranavalona uralkodásának időszakára, amely alatt a alattvalók meggyilkolása, a békés polgárok lemészárlása és a tömeges elnyomás szörnyű éhínséggel és nyomorral váltakozott.
A „véres királynő” életrajzával foglalkozó történészek úgy vélik, hogy I. Ranavalona idején Madagaszkár lakosságának majdnem a fele elpusztult vagy közvetlen parancsára, vagy szörnyű politikájának következtében.
I. Ranavalona, akit születésekor Rabodoandrianampoinimerina névre kereszteltek, királynői pályafutását egy véletlen házassággal kezdte. Történt ugyanis, hogy az apja, aki Madagaszkár akkori királya, Andrianampoinimerinandriantsimitoviaminandriampanjaka (igen, igen, ilyen neveik vannak) informátora volt, tájékoztatta uralkodóját egy összeesküvésről és egy készülő merényletről az élete ellen. Hálából a király nem talált jobbat, mint hogy informátora lányát a saját fiához, a trónörököshöz és a leendő királyhoz adja feleségül.
Mint a legtöbb házasság, amelyet szülők döntése alapján és a gyermekek akarata ellenére kötöttek, I. Ranavalona és a leendő I. Radama király házassága is boldogtalan volt, teljesen nélkülözte a szeretetet, a kölcsönös megértést és… a gyermekeket. Azonban a lány számára valami sokkal többet hozott – elképesztő méretű hatalmat, amiről abban az időben álmodni sem mert.
Férje 1828-as halála után I. Ranavalona kegyetlenül leszámolt a királyi trón összes lehetséges trónkövetelőjével. És egyébként nem is volt belőlük sok – az elhunyt királynak nem maradtak örökösei! I. Ranavalonának elég találékonyan kellett eljárnia, hiszen nem ontogathatta csak úgy nyíltan a „kék” vért!
Ezért a királyi család egyes tagjait megfojtotta, másokat pedig cellákba záratott és éheztetett, amíg meg nem haltak. Amikor a belső trónkövetelőkkel végzett, I. Ranavalona szó szerint megragadta a hatalmat a királyságban, I. Ranavalona királynővé nyilvánította magát, és elkezdett foglalkozni… a trónja elleni külső támadásokkal.
Történt ugyanis, hogy még férje, I. Radama király életében megnyitotta Madagaszkárt a külföldiek előtt, hogy európai tudást használjon fel az állam modernizálására. Ennek a lépésnek köszönhetően a királyságba eljutott a kereszténység, széles körben elterjedt az alapfokú oktatás, a madagaszkári írás pedig végre az arab írásról a latin írásra változott.
Emellett megnyíltak az első nyomdák, ahol a vallási irodalom mellett ábécéskönyveket, tankönyveket, szótárakat, valamint mesék és közmondások gyűjteményeit is nyomtatták.
Az európai befolyás pozitív hatással volt a Madagaszkári Királyság fejlődésére, így gondolták mindannyian… kivéve I. Ranavalonát, aki úgy vélte, hogy az európai gyarmati hatalmak egyetlen célja a királyság leigázása és egy újabb gyarmattá alakítása.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: