Kétségtelen, hogy a modern társadalom sok aspektusát az ókori Rómából örököltük, de sok mindenben különbözünk is az elmúlt korok embereitől.
Például a rómaiak teljesen másképp viszonyultak az emberi élet legintimebb oldalához, és néhány szokásuk nemcsak meglepő, de egyenesen meg is döbbent minket.
Nem az volt a lényeg, hogy mit tettél, hanem az, hogy ki tudott róla.
A római társadalomnak (mint bármely másnak) számos szabálya volt az emberi élet intim oldalával kapcsolatban. Sokan azonban nem tartották be ezeket. Ez a törvények iránti hanyag hozzáállás abból fakadt, hogy nem az volt fontos, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy ki tud róla, és ami a legfontosabb, hogy ki tudja bizonyítani.
Egy szabad ember ellen felhozott vád a „tisztességtelen viselkedésről” tönkretehette egy szenátor karrierjét, ha azt egy tiszteletre méltó személy (akár egy nő) emelte. Ha viszont egy rabszolga mert vádat emelni, akkor nem volt mitől tartani, mert a szava semmit sem ért.
A szó értéke Rómában arányos volt a társadalmi helyzettel. Ezért a magas rangú férfiak vagy nők csak akkor hódolhattak törvénytelen örömöknek, ha biztosak voltak benne, hogy erről a bűnös kapcsolatról nem szerez tudomást olyan személy, akinek a szavának súlya van.
Nem létezett a homoszexualitás, a heteroszexualitás, a biszexualitás fogalma.
Minden fogalom, amit ma a szexualitásra használunk, értelmetlen lett volna egy római számára. A római társadalomban a szex az szex volt, ennyi. A férfiak kapcsolatba léphettek a saját vagy az ellenkező nem képviselőivel, és senki sem kritizálta őket ezért, de… csak akkor, ha a partner alacsonyabb társadalmi státuszú volt (szolgák, rabszolgák, sőt szabad külföldiek).
A férjes asszonyoknak óvatosnak kellett lenniük, mert a becsületük forgott kockán. A felszabadított rabszolganők vagy a külföldi nők viszont nagyobb szabadságot engedhettek meg maguknak, mert a rómaiak nem tekintették őket a társadalom teljes jogú tagjainak.
A férfi szüzesség elfogadhatatlan volt.
A fiatal férfiak már tizenéves korukban elkezdtek bordélyházakba járni, vagy kapcsolatba léptek a szolgálókkal és rabszolganőkkel. A férfi szüzességet rendkívül rosszallották a római társadalomban, mivel a férfinak születésétől fogva az úr szerepét szánták.
A nőnek, különösen, ha a felsőbb osztályhoz tartozott, szűzen kellett házasságot kötnie, főként erkölcsi okokból. Úgy tartották, hogy a nőnek nem szabad megismernie a testi örömöket, mert ez a tapasztalat házasságtörésre ösztönözheti.
Egy szabad római nem lehetett „alárendelt” fél.
Egy szabad férfi az életének legintimebb pillanataiban megengedhetett magának bármit, de mindig domináns pozíciót kellett elfoglalnia. A passzív szerepet a kapcsolatokban a római társadalom a római eszmék megsértéseként fogta fel.
A passzivitás bizonyított vádja könnyen tönkretehette a politikusok és államférfiak karrierjét, ami egyszer majdnem megtörtént a fiatal Julius Caesarral. Még rosszabbul jártak azok, akiket orális szex elkövetésével vádoltak, még akkor is, ha az a törvényes házastársuk volt. Az ókori rómaiak a szájat a politika, a gazdaság és más fontos tevékenységi területek elemének tekintették. Nem véletlenül voltak olyan büszkék a szónoki képességeikre. Ezt „beszennyezni” elfogadhatatlan volt.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: